Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

167. Budafoki barlanglakás a 30-as évek elején már 1930 folyamán igen feszült volt a hangulat; a tüntetés, amelynél a rendőrség 30 személyt megsebesített, a gyanús beruházási munkák és a városban levő üzelmek miatt tört ki. A város fizetésképtelensége is ezt mutatta. ATeudloff és Dietrich-gyár, mely előbb 550 munkással dolgozott, akkor csak 150-nel, a Hofherr- Schrantz addig 1800-zal, akkor 520-szal, a Lipták-gyárban pedig teljes üzemszünet volt (lebontották még a gyárépületeket is). A város 51 ezer lakója közül munka nélkül volt 8353, és mintegy 4000 dolgozott csökkentett munkaidővel. A városnak függő kölcsönt kellett felvennie, hogy a tisztviselőket ki tudja fizetni. A város ínségkonyhát tartott fenn,

4 ahol 4000 személy kapott ingyen ebédet, a munkanélküi szülők gyermekei pedig az iskolában reggelit. A lakosságnak szétosztottak 20 vagon tüzelőt, 520 pár cipőt és ruhát, a kilakoltatottakat lakbérsególyben részesítette a város. Kétes hírnevet szerzett a város a szeméttelepi „guberálással", ugyanis a főváros hozzájárult, hogy 1500 ínséges a szeméttelepen gyűjtsön tüzelőt és más hulladékot. A város 1933 végén 332 ezer pengőt fizetett ki szegényügyre és ínségakcióra, mely az összes kiadás 20 százalékát tette ki, viszont egy lakosra vonatkoztatva ez csak 5 pengőt jelentett. A hasonló problémákkal küszködő Pesterzsébeten szintén panama borzolta fel a kedélyeket. A város polgármesterét az alispán felfüggesztette állásából, mert a parcellázások során meg nem engedett anyagi előnyökhöz jutott, a város építkezéseinél pedig nem járt el kellő gondossággal. A talpraesett és minden hájjal megkent Chikán azonban nem hagyta annyiban a dolgot, a megye ellen elfogultsági bejelentést tett, majd a belügyminiszter rendelkezésére Győr megye főispánja vizsgálta meg az ügyet 172 vádpont alapján, melyek nagy részét tisztázta a gyanúsított, majd enyhe fegyelmi büntetést kapott és visszahelyezték állásába. Ügyének tisztázása az egész gazdasági válság időszakát végigkísérte és egyéb politikai berkeket is megmozgatott. A nem gáncs nélküli lovag Chikán ügyét az is befolyásolta, hogy népszerű volt városában, törekedett is erre — és ez a megye és a jobboldal dühét ellene irányította. Már polgármestersége kezdetén az ébredő lapok támadták, melyre ő úgy válaszolt: ,,én nem tehetek róla, hogy a szociáldemokraták követelései egybeesnek a város igazi szükségleteivel". Már a válság elején 4237 munkanélküli volt a városban, ami a családtagokkal majd 10 ezer lakost jelentett, és ez fokozott gondot okozott a városnak. 1931-ben már 5000-en felül volt a munkanélküliek száma. ínségakcióra, szegényügyre a város 1933-ban 312 ezer pengőt fordított, az összes kiadás 17 százalékát, melyből a kispestihez hasonlóan egy lakosra 5 pengő jutott. A város folytatta közmunkáit, a csatornázási munkákat, de ezek egészen lecsökkent mértékben folytak. A segélyezés nem sokkal múlta felül a válság előtti összegeket, mely ekkor már túlságosan kicsinek bizonyult.

5 A két Pest környéki nagy lélekszámú község — Pestszentlőrinc és Csepel, még kevesebb lehetőséggel rendelkezett, mint a városok; főleg a kormánytól várták ügyeik megoldását. Lőrinc képviselőtestülete ugyan 10 ezer pengőt szavazott meg a munkanélküliség enyhítésére, az ínségmunkák folytatására, mely mintegy 200 családnak adott valamelyes munkalehetőséget, de a szükségesnek csak töredékét fedezte ez az összeg. A Városok Szövetségének összeállítása alapján a környékbeli városokban a válság legsúlyosabb időszakában az ínségesek száma: Budafokon 2837 volt, a lakosság 14,4 százaléka, Kispesten 12 023, a lakosság 18,6 százaléka,