Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

III. A GAZDASÁGI VILÁGVÁLSÁG HATÁSA A FŐVÁROS ELETÉRE (1929—1933) 1. VÁLSÁGJELENSÉGEK 1929-BEN 1929 októberében a New York-i tőzsdén a világkapitalizmus történetében addig példátlan méretű összeomlás következett be. A legtöbb részvény árfolyama minimálisra zsugorodott, a legnagyobb monopóliumok részvényei is 40—60 százalékot vesztettek értékükből. A tőzsdeösszeomlással látványosan kirobbanó gazdasági válság nem korlátozódott az amerikai kontinensre, hanem kibontakozva és elmélyülve szétterjedt az egész tőkés világban. Az ipari túltermelési válság a már évek óta lappangó mezőgazdasági válsághoz kapcsolódott, majd összefonódott a hitel- és pénzügyi válsággal. A gazdasági élet különböző területein egymás után fellépő válság alapjaiban rázta meg az egész kapitalista világrendszert, és eltérően a korábbi válságoktól, az 1929-ben kezdődött általános gazdasági világválság csak négy év múltán, 1933 vége felé mutatta az enyhülés jeleit. A válság az ipari és mezőgazdasági termelés mintegy 30 — 50 százalékos visszaesését, több tízmillió ipari és mezőgazdasági dolgozó munkanélküliségét, százmilliók nyomorát vonta maga után. Ezekben az években egyedül a szocialista gazdasági rendszer alapján allé) Szovjetunióban folytatódott a termelés fellendülése. A magyar gazdasági élet válságjelenségei már a konjunktúra csúcsának számító 1929-es év folyamán megfigyelhetők voltak. A magyar gazdasági élet tőkeellátását biztosító angol — amerikai pénzpiacokon az év folyamán nem sikerült a korábbi évekhez hasonló méretű kölcsönöket felvenni, sőt az év végén kitűnt, hogy a tőkeforgalom negatív eredménnyel zárt, amennyiben a tőkebehozatal nettó összege 195 millió pengő, amivel szemben a külföldi tartozások adósságtörlesztése címén 201 millió pengő értékű deviza került ki az országból. Erősen lecsökkent az év folyamán a rövid lejáratú külföldi kölcsön (áruhitel) állomány is: az év végén 68 millió pengővel volt kevesebb, mint 1928-ban. Ennek megfelelően a külkereskedelem behozatali oldala mintegy 150 millió pengővel esett vissza. A Magyar Nemzeti Bank arany- és devizakészletei az 1929. januári 256 millió pengőről 1930 januárjában 172 millió pengőre süllyedtek, ami 33 százalékos csökkenést jelentett. Kedvezőtlen volt az év tavaszától kezdve az áralakulás is. Főleg a mezőgazdasági túltermelés hatására a világpiacon zuhanni kezdtek az élelmiszer- és nyersanyagárak. A magyar nagykereskedelmi árindex a mezőgazdasági termékek viszonylatában 1929 februárjától decemberig 29,2 százalékos áresést mutatott ki. Az ipari termékek árai — bár sokkal lassúbb mértékben — ugyancsak követték a piaci árcsökkenési tendenciát: itt 7 százalékos volt az év folyamán az áresés mértéke. A kedvezőtlen áralakulás következtében például az ország legfontosabb exportját képező, a kivitel értékének mintegy 40 százalékát jelentő szántóföldi terményekből az 1929. évi 54 százalékkal magasabb kiszállítás ellenére az árbevétel csak 28 százalékkal volt magasabb. Ezen belül is a búza exportjának 50 százalékkal nagyobb mennyiségéért 1929-ben csak 25 százalékkal nagyobb bevétel állt szemben. A következő évi export kilátásait rontotta ugyanakkor az a tény is, hogy az 1929. évi terméseredmények jelentősen alatta maradtak az előző évinek, tehát a kedvezőtlen áralakulás mellett az eladásra számba vehető mennyiségek is csökkentek. A mezőgazdasági válság természetszerűleg visszahatott az ipar értékesítési lehetőségeire. Az ipari termelés így lényegében stagnált. 1929-ben, bár a termelés mennyiségileg még országosan 3 — 5 százalékkal emelkedett, a csökkenő árszínvonal eredményeként a termelés értéke már kisebb volt, mint az 1928. évi. A főváros ipara, annak következtében, hogy a fogyasztási cikkeket előállító iparágak részesedése magasabb mértékű volt, mint a főleg alapanyagokat és félkész árukat előállító vidéki gyáripar, 1929-ben még fokozni tudta termelését, és az árlemorzsolódás kedvezőtlen következményeit is nagyobbrészt elháríthatta. Mindazonáltal az ipari csődök száma emelkedett, a fizetésképtelenségi passzívák állaga meghaladta a 20 millió pengőt. A kereskedelmi csődök száma már viszont túllépte a kétezret és a passzívák összege a 100 millió pengőt. A gazdasági-társadalmi élet más szféráiban is megmutatkoztak a kirobbanni készülő válság előjelei. Növekedett a konjunktúra csúcspontján is meglevő munkanélküliség. A budapesti társadalombiztosító intézetek — amelyeknek nagyobb körzetük volt, mint maga a főváros és közvetlen környéke — taglétszáma 1928-hoz képest 15 000 fővel csökkent. Egy sor budapesti nagyüzem, mint a Weiss Manfréd Művek, a Láng-gépgyár, a Standard-telefongyár, a Ganz-gyárak jelentősen csökkentették munkáslétszámukat, a Wörner-gyár beszüntette üzemét, mások csökkentett munkaidővel vagy csak heti néhány napon át végeztek termelő tevékenységet. Egyedül 19 Budapest története V. 280