Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)
BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945
rossz fiú volt, nem adott elég kormánypárti mandátumot", ezért kell a jogfosztás. Peyer szerint a kormánynak az a célja, hogy a 8,7%-ból (célzás a kormánypárt 1925-ös eredményére) többséget produkáljon. Friedrich szerint a városnál minden rendben van, amíg a kormánnyal nem kerül összeköttetésbe. A problémák csak akkor jelentkeznek, ha a kormány nagyon erőltet valamit a fővárosra. Bródy megállapítása szerint a fővárosi törvény adminisztratív része valóban reformra szorul, de miért keveri bele a kormánypárt ebbe a szabálymódosításba a politikai jogkorlátozást. Scitovszky belügyminiszter szerint diszharmónia van a testület és az adminisztráció között, az autonómia nem teljesít ellenőrző tevékenységet és a jelen öszszetétele nem is biztosítja azt. Utalt a kórházak, a vásárpénztár ügyére, és megállapította, hogy a szervezetben van a hiba, ezért kell a reform. Ezen előcsatározások után hosszabbította meg az országgyűlés az 1928 végén kisorsolandó törvényhatósági bizottsági tagok mandátumát, hogy a két egymás után következő választás ne okozzon túl nagy izgalmat a főváros közönségénél, ahogy a miniszter ,,aggódva" megállapította. 121 A közigazgatási reform elfogadtatása után a kormány elérkezettnek látta az időt, hogy ugyanezt a fővárosnál is keresztülvigve. Bár tudomása lehetett arról, hogy ez nem fog ilyen simán menni. A belügyminiszter 1929 májusában igyekezett a kedélyeket megnyugtatni, hogy még nincs végleges szöveg, és ismertette a már köztudott elképzeléseket, ami persze senkit sem nyugtatott meg. Ugyanakkor ült össze az MSZDP következő, XXVI. pártgyűlése, ahol központi téma volt az elfogadott közigazgatási törvény és a készülő új fővárosi, mely nem sok jóval kecsegtet, mint a párt vezetőség jelentése leszögezte. A pártgyűlés álláspontja szerint az önkormányzati testületeket tanácsadó szerepűre és nem határozatot hozó szervvé változtatja át a kormány. ,,A rendi alkotmány megtartása mellett a korporációs elvet is alkalmazzák a reformban." A pártgyűlés tiltakozott a fasiszta jellegű államrendszer megteremtése ellen és éles harcot hirdetett az önkormányzatok védelmében. A kisebb rossz elve alapján követelte a fővárosi törvényhatósági választások megtartását az 1924-es törvény alapján, ugyanis amit már az újabbról tudtak, túlságosan egyértelmű volt. Az MSZDP-nek nem volt nehéz látnia, hogy a kormány fővárosi befolyásának érdekében elsősorban tőlük akar megszabadulni. Ezért szervezett a párt nagyméretű megmozdulásokat, melyeken a munkásság hevesen tiltakozott a reakciós törvénytervezet ellen. A gyűlések résztvevői legfőképp a kormány azon tervét sérelmezték, hogy csak főbérleti lakással rendelkezőknek lenne törvényhatósági választójoguk, és így mintegy 60 ezer albérlőt jogfosztás fenyegetett, amit már 1924-ben is megkísérelt a kormány törvénybe iktatni. 1929 nyarán a kormány úgy látta: elérkezett az idő terveinek végrehajtására. A belügyminiszter a törvényjavaslat tervezetét észrevételezés céljából 1929 október elején megküldte a fővárosnak. A főpolgármesterhez intézett levelében közölte, hogy a politikai pártok vezetőivel ismertesse a főváros a tervezetet, és hogy azokat, akiknek nevét szóban már közölte a főpolgármesterrel, értekezletre fogja hívni. 122 A tervezet világosan megmutatta a kormány szándékait, hogy a törvénnyel a fővárost szorosabban érdekkörébe akarja vonni, az ellenzék szerepét minimálisra szándékozik csökkenteni, a kormány közvetlen beavatkozási jogait akarja fokozni. A főpolgármester hatáskörének megállapításánál, kinevezési jogának az államfőre ruházásá- A fővárosi val, a főszámszék létrehozásával, az intéző bizottság tagjai és a tisztviselők egy részének, a köz- tör J> m y íeri egészségügyi, az oktatásügyi személyzet kinevezésének, az igazoló választmány részbeni kinevezésének a főpolgármesterre ruházásával az állami beavatkozást szándékozott fokozni az addigiaknál nagyobb mértékben. A tervezet lehetővé tette az állam intencióinak mindenkori keresztülvitelét, pl. a megválasztott polgármester belügyminiszteri jóváhagyásának kikötésével, a kormány felügyeleti jogainak a tervezetbe való beállításával, mely szerint a főváros bármilyen ügyben hozott közigazgatási vagy gazdálkodási határozatát megsemmisítheti, vagy új határozat hozatalára utasíthatja a fővárost. C A tervezet másik, ki nem mondott célja, az autonómia jogainak korlátozása mellett, az ellenzéki bázisok felszámolása a törvényhatóságon belül. Ezt szolgálta elsősorban a választójog korlátozása, a választott tagok számának csökkentése, a hivatalból jelenlevő tagok számának szaporítása és az örökös tagság intézményének bevezetése. A még megmaradt csekély demokratizmust is korlátozni akarta a tervezet. A közigazgatás ügyrendje, a közgyűlés összehívásának módja, a széksértés (aki sértő kifejezést használt) súlyos bírságolási lehetősége, a Vita korlátozása a tanácskozások folyamán: mind azt célozta, hogy csökkenteni lehessen a fővárosi lakosság akaratának érvényesítését a törvényhatóságban. A tervezet nyilvánosságra kerülése nagy vihart kavart a közgyűlés jobb- és baloldalán egyaránt. A Keresztény Községi Párt tagjai az autonómia védelmére keltek, elsősorban azért, mert látták, hogy a kormány az eddigi pozíciójukat akarja gyöngíteni. Az autonómia védelme jogcím
