Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)
BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945
az inflációs évek spekulációs lehetőségekkel és olcsó kölcsönökkel telített időszakában még volt lehetőség a régebbi bankhálózat funkcionálására. A_stabilizáció, a reális gazdasági körülmények és feltételek közepette kitűnt a hálózat túlméretezettsége s a csődök és bukások mellett megindult a racionalizálás. A kisebb bankok a nagyobbak fiókjaivá lettek. Az 1920-as évek végére a bankok 11 százaléka található a fővárosban, de e 11 százalék az országos gazdasági hatalom tekintetében több mint kétharmadot jelentett. A budapesti pénzintézetek száma 1929-ben 158, a saját tőkék összege 509,5 millió pengő. A budapesti bankok 99 fiókot és 95 affiliait vidéki intézetet tartottak kézben. Ez utóbbi 95 vidéki pénzintézetnek 41 affiliciója és 53 fiókja volt vidéken. Összesen tehát a 20, fiókkal rendelkező budapesti pénzintézetnek 288 affiliait pénzintézete és fiókintézete volt Magyarország területén. A két legnagyobb bank, a Magyar Altalános Hitelbank Rt. 39, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Rt. 33 fiókkal rendelkezett. Főleg a két említett legnagyobb intézet és a 8 legnagyobb budapesti bank (Hitelbank, Kereskedelmi Bank, Pesti Hazai Első Takarékpénztár, Angol —Magyar Bank, Magyar —Olasz Bank, Leszámítoló Bank, Belvárosi Takarékpénztár és a Magyar Országos Központi Takarékpénztár) 1929-ben az összes alaptőkeáliomány 68,5%-át tartotta kezében. A saját tőkék állományában a vidéki affiliációk adataival együtt, részesedésük a 90%-ot is messze meghaladta. Az 1920-as években is folytatódott a finánctőke megerősödésének jegyében a bank- és ipari monopé)liumok összefonódása. A Hitelbank s a hozzá szorosan kapcsolódó Magyar Altalános Kőszénbánya Rt. 101 vállalatot tartott részben tulajdonában, részben befolyása és ellenőrzése alatt. A Kereskedelmi Bank, a Rimamurányi Vasmű, a Salgótarjáni Kőszénbánya és a Weiss Manfréd Művek révén 83 jelentős iparvállalatot tartott érdekkörében. A két legbefolyásosabb budapesti bankcsoport ezáltal a magyar gyáripar több mint 50%-át uralta. A további fővárosi bankok még mintegy (35 nagyobb iparvállalatot ellenőriztek. Hét fővárosi bank a magyar gyáripar több mint 60%-át tartotta kézben. 1913-ban ez az arány még 47%-os volt. A két legnagyobb bankban mintegy 20 —25%-ot a részvénytőkéből amerikai, francia és osztrák tőkés csoportok tartottak kézben. Az Angol Magyar Bank részvényeinek több mint a fele angol pénzcsoportok, a Magyar - Olasz Bank részvényei szinte teljesen a milánói Banca Commerciale Italiana kezében voltak. A Belvárosi Takarékpénztárban mintegy 30%-os angol —amerikai, a Magyar Országos Központi Takarékpénztárban kb. egyharmados francia érdekeltség volt. A többi bank magyar finánctőkés csoportok tulajdonában volt. A külföldi résztulajdonosok mellett a tényleges birtoklást a magyar finánctőke mintegy 30 családja gyakorolta, akik a gazdasági életben is döntő befolyással rendelkeztek. A kisipar szerepére vonatkozóan részletes adatok jóformán csak a népszámlálások felmérései- A kisipar bői állnak rendelkezésre. Nincsenek jjontos adatok a kisiparosok létszámának, sem a kisipar hel v zete ( 'f sze ~ kereteiben foglalkoztatott munkások, tanoncok számának alakulásáról, az általuk előállított ^zdaságT'eletermékek mennyiségéről. A rendelkezésre álló ipartestületi statisztika nem használható, mivel tében igen sok gyárvállalat is tagja volt az ipartestületnek, és ezáltal jelentősen felduzzasztottá az ipartestületi kimutatásban szereplő munkások és tanoncok számát. Az ipartestületi adatokból kitűnik, hogy 1922-ben Budapesten 30 ipartestület létezett és 23 652 volt a mesterek száma, 1929- ben 28 839 mestert tartottak nyilván a közben 45-re szaporodott ipartestületek. Az ipartestületek taglétszáma a mestereken kívül a munkások és tanoncok létszámát is ideértve 107 671ről 178 045-re emelkeelett. 1930-ban az ipartestületek taglétszáma 164 673 fő volt, ebből 27 899 volt a mesterek száma. Az ipartestületi eredetű statisztikai adattal szemben az 1930. évi népszámlálás alkalmából mindössze 23 293 önálló kisiparost és 54 933 kisipari alkalmazottat írtak össze, tehát jóval kevesebbet az ipartestületi nyilvántartásokban szereplő létszámnál. Az eltérés főleg a kis- és középvállalatok ipartestületi tagságából adódik. A statisztikai felvétel adataiból kitűnik, hogy az ország összes kis- és kézműiparosából 14,5 százalék volt Budapesten; itt üzemelt az összes kisipari telephely 14,3 százaléka, s az ország összes kisipari alkalmazottjának 32,4 százaléka dolgozott a fővárosban. Ezen adatokat összevetve a főváros 1930. évi hasonló ipari adataival, kitűnik, hogy a kisijaar részesedése az iparban foglalkoztatott munkáslétszámnak 61 százalékát, a fővárosi gyáripari termelésnek azonban csak 26 százalékát jelentette, s a fővárosban a kisipari termelésnek sokkal kisebb tere nyílott, mint az ország más részeiben. Budapesten 1930-ban a kisipar ágazatai közül a legnagyobb termelési értéket a ruházati műhelyek, szabóságok állították elő, 67,6 millió pengővel, és a kisipari munkáslétszám egyharmadát is ez az iparág foglalkoztatta. 63,4 millió pengő értékkel szerepeltek az élelmicikkeket feldolgozó kisipari üzemek. 47,3 millió pengő termelési értékkel következtek ez után a szállodai, vendéglői, kávéházi és fürdőipari üzemek, amelyekben 7000 körül alakult a foglalkoztatottak száma. A vases fémipari üzemek 17,0, a gépipariak 17,0, a fa- és csontipari üzemek 12,6, az építőipari vállalkozások 40,3, a sokszorosítóipari vállalkozások 7,2 millió pengő értékű termeivényt állítottak elő 1930- ban. E csoportból a legnagyobb tételt az építőipari vállalatok termelése jelentette — a korszakban alig egy-két nagyipari jellegű építőipari vállalat működött. 18* 275
