Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

A főváros környéki települések helyzetét meghatározta az, hogy Budapest közvetlen szomszédságában jöttek létre. A nagyobb lélekszámúak egy kivétellel akkor kezdték meg városi életüket, a nagyobb községek pedig az integráció útján haladtak, egyes külterületeken pedig új telepek alakultak, melyek csatlakoztak egy másik községhez, vagy elváltak az anyatelepülésektől. A Pest környéki városoknak és faluknak azonban olyan sajátosságaik is voltak, melyek élesen elhatárolták az egyéb településektől és meghatározták ezen helységek községpolitikáját is. Legjellemzőbb sajátosságuk a lakosságuk rétegződése volt, ugyanis a lakosság zöme munkás volt. A legnagyobb őstermelő lakossággal rendelkező Rákospalotán is 50 százalék volt munkás, Pesterzsébeten 67, Csepelen pedig 74 százalék 1930-ban. A többiek a két határeset között mozogtak, és ha ehhez még a kispolgárság csoportjait is figyelembe vesszük, akkor élesen szembeötlik az országostól jelentősen eltérő társadalmi szerkezet. Községpolitikai szempontból ezeket a sajátosságokat figyelmen kívül hagyni nem lehetett még a reakciós konzervatív közigazgatásnak sem. A fontosabb helységekben, legalábbis szavakban, hangoztatták a munkásérdekek védelmét. A gyorsan növekvő leiekszám súlyos gondokat okozott az egyébként is fejletlen környékbeli településeknek; 1920—1930 között a főváros lélekszámának növekedése 8,2 százalék volt, a környéken pedig 44 százalék. A települések jó része a századforduló után indult rohamos fejlődésnek, kommunális szolgáltatásaik fejletlenek voltak, mindent ebben a korszakban kellett létrehozni. Amellett viszonylag szegények is voltak ezek a közigazgatási egységek. A hasonló lélekszámú törvényhatósági városok, mint Kecskemét, Hódmezővásárhely nagy városi vagyonnal rendelkeztek, míg Pest-környék az üzemek, vállalatok által befizetett kereseti és jövedelmi adókkal, az egyéb adónemek bevételével is messze elmaradt a hasonló lélekszámú városok, nagyközségek jövedelmétől. A gyárak jó része azonban a fővárosi székhely szerint és nem a környéken levő telephelyek alapján a fővárosnak fizette ezt a fajta adót. Emiatt állandó civódás volt a főváros pénzügyi vezetői és a környék közigazgatási vezetői között, nem szólva a helyi érdekeket hangoztató városatyákról. Volt ugyan egy szétosztási hányad, de ezt mindegyik fél sérelmesnek találta. Nyugtalanító tényező volt ezenkívül a környéken lakó munkásság magatartása, melyet egyrészt a szervezettség és tudatosság, másrészt az elmaradt viszonyok miatt kialakult lakóhelyi helyzet teremtett meg. E települések közegészségügye, iskolái, szociális intézményei, közlekedése, kommunális szolgáltatásai messze a fővárosé mögött maradtak, és ezek igénye alapvetően meghatározta a községpolitikai feladatokat. A környékbeli városok feladatainak megoldását segítette a Speyer-féle 7,5 százalékos városi kölcsön felvétele 1925-ben és 1926-ban. A kormány megállapodott az amerikai bankházzal a kölcsön felvételéről, melyet két részletben folyósítottak a városoknak. A felvett hitelt a kormány osztotta szét a lakosság számához arányosítva. A környéki városok is éltek a lehetőséggel és megkezdték, illetve folytatták közművesítési programjukat. A kölcsön összege, a 16 millió dollár az összes városnak, amint az állam a kölcsönfelvételt jóváhagyta, azonban csak az induláshoz volt elegendő, a folytatáshoz már nem. A városok azon elkéjizelése, hogy részben a maguk erejéből, részben újabb kölcsönfelvétellel tudják folytatni beruházásaikat, már nem valósulhatott meg. Az akció tulajdonképp visszájára fordult, mert ahhoz kevés volt, hogy a feladatokat megoldja, viszont további kötelezettségeket rótt a városokra. A kamat és tőke törlesztésére lekötötték a városok az 5%-os kereseti adó jövedelmüket és a forgalmi adóból való részesedésüket. Ugyanebben az időben folyósította a londoni Rotschild and Sons bankház más érdekeltségekkel együtt a vármegyék 2 és negyed millió fontos kölcsönét, melyet a megyék közművek létesítésére és az úthálózat kiépítésére vettek fel. A környékbeli városok közvetlenül nem részesültek ebből a kölcsönből, legfeljebb annyiban, hogy az ún. megyei utak építése a települések közti közlekedést javította. E kölcsön problémája is hasonló volt, mint a Speyer-kölcsöné, nagyon szétforgácsolódott a megyék közt, és jelentősebb fejlesztési lehetőséget nem jelentett.

100 A legfejlettebb környéki város, Újpest beruházási programjában 4 utca csatornázása, 10 utca kikövezése és 160 kislakás felépítése szerepelt. Terveztek még ezenfelül egy fa- és fémipari szakiskolát, szülőotthont és járványkórházat is. A város képviselőtestülete felhatalmazta a városvezetőséget 3,5 millió K-ás kölcsön felvételére. A város kislakásépítő akciója során korszerűen, parkkal körülvéve kívánták a lakásokat megépíteni, melyekhez munkásjóléti intézményeket: fürdőt, népkönyvtárat és napközi otthont is létesítettek a Mátyás téri lakásépítés során.

101 Rákospalota a szemétgyűjtést, vízvezeték-építést, útjavítást és öntözőkocsik vásárlását kívánta a beruházási hitelből megoldani. A szociáldemokrata frakció javasolta még mint halaszthatatlan feladatot a polgári iskola megépítését, az iskolaorvosi intézmény létesítését és vágóhíd megépítését, de ezeket a feladatokat későbbre halasztották. A palotaiak megállapodtak a fővárossal, hogy megyeri vizet kapnak, a vezetékeket viszont a város fogja magának megépíteni.

102 A déli peremkerületeken, Kispesten, Pesterzsébeten és Pestszentlőrincen a fővárosi gáz bevezetése, a vízvezetékrendszer kiépítése volt a beruházási program legfontosabb része. E települési főváros környékének sajátos helyzete Városi— megyei kölcsönök felvétele és felhasználása