Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

A POLGÁRI ÉS A SZOCIALISTA FORRADALOM BUDAPESTEN 1918—1919

tikailag megbízhatatlanná vált, a tömegekkel szemben nem használható fel. Az történt ugyanis, hogy az ezred magyar katonái közölték a bosnyákokkal: fegyvereiket úgy használják, hogy a magyar katonák ó'rájuk fognak lőni.

8 Azt ma már tisztázni nem lehet, hogy erről a Katonatanácsnak s vezetőjüknek, Csernyik Imrének volt-e tudomása vagy sem? Ez azonban magában még úgysem volt biztosíték. Tény, hogy most már a „hivatalos" hadsereg elleni fellépésé volt a döntő szó, és a még fegyvert fogó s reakciós vezetés alatt álló egységek leszerelése lett a cél, amelyet a budapesti munkásság közel négy nap alatt végre is hajtott. Kortársak szerint a helyzet ismeretében a Nemzeti Tanács november 4-re tervezte a hatalom megragadását.

9 A tömegek lendülete azonban olyan tényező volt, amelynek erejét, robbanási időpontját nem lehetett visszatartani. A Katonatanács döntése úgy szólt, hogy a fegyveres felkelést azonnal meg kell kezdeni. A munkás- Az események menetében is, és később is, döntő változások forrása lett a munkástanácsok léttanácsok léire- rejötte, amelyek véglegesen a hatalomátvétel sodrába állították a fővárosi és környéki munkás3 e osztályt. Ez a szerv most már a szakszervezetekben az új és a szervezetlen munkásrétegek számára is megtestesítette a társadalmi változás lehetőségét. Amíg a Nemzeti Tanács óvatos előrehaladása — különösen a forradalmi események fordulóján — a tényeknek megfelelően a bizonytalanság és habozás benyomását adta, addig a Munkástanács akadálytalan proletárfórumként jelentkezett az egész osztály előtt. Ez azonban gyakorlatilag már az első lépéseknél elhalt, mert az MSZDP vezetése gyorsan elejét vette egy hatáskörén túli szervezet létrejöttének. A tömegek ezt akkor még nem mérhették fel, s a radikális elemek számára is csak napok múlva vált világossá. 1918. október 29-én és október 30-án — a lánchídi vérengzés elleni tiltakozások során — már elkezdődött az üzemi küldöttek választása, majd a politikai tüntetéssorozattól elválva, önálló gyári gyűléseken választották meg az üzemek küldötteiket a Munkástanácsba. A gyűléseken azonos szövegű határozatot hoztak, amely többek között kimondja: ,,A gyűlés megállapítja, hogy eddig nem látott jelentőségű feladatok várnak a magyar proletárságra, éppen ezért szükségesnek találja új, az eddigiek kiegészítésére és összefogására szolgáló harci szervezet megteremtését, kívánja tehát a Munkástanács azonnal való felállítását. Utasítja egyben a gyár bizalmi testületét, hogy haladéktalanul válassza meg a gyár munkásságának kiküldötteit a Munkástanácsba. A munkásság készen áll a legelszántabb harcokra és világos belátással számol azzal, hogy az uralkodó osztályok zsarnoksága ezt a harcot kikerülhetetlenné teszi. A munkásság egész lelkével, minden szervezeti erejével, forradalmi képességének minden hevével megy bele ebbe a harcba és fogadalmat tesz, hogy addig meg sem pihen, amíg a rögtönös békét, a teljes népuralmat, amíg valamennyi elnyomott nemzet és osztály teljes önrendelkezését és felszabadulását ki nem harcolja."

10 A választógyűléseket minden jelentősebb üzemben megtartották Budapesten és a környéken is. Egyes üzemekben a helyi munkástanácsok is megalakultak. A vörös Budapest ekkor már messze a vezetést vállaló Nemzeti Tanács megfontolásai előtt járt. A Nemzeti Tanács Irodáját vezető Landler Jenő, a Katonatanács és főként a forradalom vezérkari főnöke, Szántó Béla, a tömegek között mozgó s egy-egy eseményt irányító Korvin Ottó, a Nemzeti Tanács sajtóirodáját vezető Magyar Lajos s alig-alig valamivel voltak többen azok, akik lépést tartottak az eseményekkel és néhány momentumát irányítani is képesek voltak. S most — a munkástanácsi küldöttek és néhány üzemi munkástanács megválasztása során nem kis részben új vezetőgárda kezdett kibontakozni, amely az MSZDP hivatalos közbelépéséig különösen a peremkerületekben — új lendületet adott a forradalmi fellépésnek. Csepelen október 30-án titokban választották meg a munkástanácsot, azzal a céllal, hogy a forradalom győzelme után mindjárt kezébe vehesse a gyár vezetését. A 46 tagú munkástanácsot üzemenként jelölték, abban a segédmunkások kivételével minden szakmai kategória képviselve volt.

11 Kispesten ugyancsak illegálisan október végén kezdték el a munkás- és katonatanács szervezését; zömük a Lipták-gyárból került ki. Sőt, ők már tovább is léptek, mert október 30-át megelőzően a munkástanács létrehozásával egyidőben Vörös Gárdát is szerveztek a fegyveres felkelés sikere érdekében.

12 A forradalmi párt hiánya ellentmondásossá tette a forradalom győzelmét, de az utca forrongása, a baloldali elemek előtérbe kerülése, az üzemek forradalmasodása s a lassan, de egy irányba ható, sokszor egyéni forradalmi fellépések jelentették együttesen azt, hogy a tömegek győzelemre vitték a forradalmat — s a hatalmat átadták a Nemzeti Tanácsnak.