Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

A frakció ügyrendje kötelezővé tette a bizottsági tagoknak az üléseken való részvételt, és kimondta azt is, hogy a párt megvonja a bizalmát attól a bizottsági tagtól, aki a megbízást nem teljesíti.

80 Az erős centralizáció biztosította a szociáldemokraták egységes, egyértelmű állásfoglalását a közgyűlésen és a bizottságokban. Ez a jelenség újszerű volt a városházi életben, ugyanis a jobboldali, de az ellenzéki polgári pártok tagjai is egy-két nagyobb jelentőségű ügy kivételével saját egyéni vagy szűk csoportérdekeiknek megfelelően szavaztak. Ennek ismeretében a szociáldemokraták sok esetben nyílt, név szerinti szavazást követeltek, mert a titkos szavazás során könnyebben érvényre jutottak az egyéni vagy csoportérdekek. Az új törvényhatósági bizottságba bekerülve, hangoztatták a szociáldemokraták, hogy nem akarják teljes várospolitikai programjukat megvalósítani, de minden kérdés megtárgyalásán részt vesznek. Tevékenységük fő célkitűzése olyan helyi gazdaság—pénzügy kialakítása volt, mely emeli a főváros lakosságának keresőkéj)ességét, ezzel egyidőben az adóterhek csökkentése révén emeli a fogyasztóképességet és fokozatosabban teljesíti azokat a szociális feladatokat, melyek a városra hárulnak, elsősorban a lakáskérdés megoldásában, mint Kiss Jenő egyik cikkében megállapította. E célkitűzések megvalósítása azonban a kialakult helyzet miatt lehetetlennek látszott, és csak olyan részletkérdésekben engedett a polgári többség, melyek a polgárság érdekeit alapvetően nem veszélyeztették. Ilyen kérdések a kultúra, a közegészségügy, a szociális tennivalók területén mutatkoztak inkább. Kezdeti Alig félévnyi városházi szereplés után, az 1925-ös pártgyűlésen már a programban szereplő eredmények eredményekről számoltak be, de a fő célkitűzések megvalósítása elérhetetlen messzeségbe tűnt. A pártgyűlésen beszámoltak 1200 lakás megépítésének elhatározásáról, a villamosjegyek árának mérsékléséről, az elutasított munkanélküli- segély helyett egyszeri 6 milliárd koronás segély megszavazásáról, a polgári iskolai tandíjmentesség kiterjesztéséről. Már itt a pártértekezleten is, de a munkásság körében még inkább elhangzott olyan megállapítás, bár még a mézeshetek tartottak, hogy a blokk fegyelme vagy még inkább a polgári egységfront érdekei érvényesültek a munkásérdekekkel szemben. Egymás után utasították el azt az indítványt, hogy amíg a kormány nem hajlandó megoldani a munkahiány esetére szóló biztosítást, addig végezze ezt a főváros, hasonlóan elutasításra találtak a progresszív adózásra, a telekértékadó visszaállítására szolgáló indítványok is. 136. A fővárosi törvényhatósági bizottság szociáldemokrata tagjai 1925-ben