Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)
BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945
bizonyítja, hogy ilyen rossz feltételek között sem állt le a szervező munka. Sőt 1927. január 28-án — egy nappal a KMP, az MSZMP és a KIMSZ vezetőinek letartóztatása után — a betiltás ellenére tüntető felvonulást rendeztek. Bár ennek megakadályozására 125 fős rendőrosztagot vezényeltek ki, mégis büszkén adta hírül az MSZMP röpirata: „Kint voltunk az utcán ! A budapesti munkásság 1927. január 28-án megtette az első lépéseket az utca visszafoglalására, annak a budapesti utcának a visszafoglalására, amelyet több mint hét évvel ezelőtt rabolt el tőle a győztes ellenforradalom." Óbudán éppen ekkor szerveztek illegális sejtet s marxista szemináriumot. A helyiségekből kiszorított mozgalom a kiscelli Schmidt-kastély mögötti erdőben és az Óbudai temetőnél tartotta megbeszéléseit. Az óbudai téglagyárak munkásai között sikeresen folyó szervezkedésnek az ettől függetlenül megindult központi letartóztatások vetettek véget. Ennek a szervezkedésnek azonban maradandó eredménye volt az illegális kommunista mozgalom térhódítása Óbudán, s az, hogy az Újlaki Téglagyárban, a Goldberger-gyárban és a Magyar Textilben megalakult sejtek tovább működtek. Mindezek a szerveződések az MSZMP-ből indultak ki. Munkásmozgalom-történeti irodalmunk egyöntetűen pozitív álláspontot foglal el az MSZMP megalakulásának s fő korszakainak megítélésében. Ismert adataink alátámasztják a kérdéssel foglalkozó szerzők véleményét, ítéletük helyes voltát. Sajnos, az általuk felismert téves lépések és hibák felmérése viszont nem tekinthető lezárt témának. Túlnő e kötet feladatain egy ilyen vállalkozás, mégis: a fővárosi munkásmozgalom története számára ezek összefoglalását is szükségesnek érezzük. A KMP plénumai 1925-ben és 1926-ban a választások előtt az MSZMP feladatának szabták meg a szociáldemokrata párt jobboldalától a baloldal elszakítását, jelentős szociáldemokrata tömegek megnyerését. A fővárosban — s itt volt az MSZMP tevékenységének epicentruma — a szociáldemokrata tömegek egy kis része s az ellenzéknek is csak egy kis része csatlakozott a párthoz. A különböző adatok 1600—3000, sőt 11 — 12 ezer fős MSZMP tagságról szólnak, amely a szervezett munkásság 1,5 — 8%-át tehette ki. Ez behatárolta — a választási periódusoktól eltekintve — az MSZMP politikájának hatósugarát. Világos, hogy ez a rádiusz sokkal nagyobb volt, mint ami a taglétszámból következhetett volna, de a reformista szociáldemokrata vezetés eredményes visszavetéséhez nemcsak a szimpatizánsok, hanem az aktívharcosok számának is lényegesen nagyobbnak kellett volna lennie. Az MSZMP kiadványainak és röpiratainak gyakran túlzóan balos hangvétele elriasztóan hatott a még az MSZDP soraiban maradt baloldali munkásokra is. Ez a hiba igen jelentős mértékben akadályozta a párt kereteinek bővítését. S e szűk keretből, s nem utolsósorban az elkövetett konspirációs hibákból következően a párt káderei, az illegális munka folyamatosságát veszélyeztetve, reflektorfénybe kerültek. Még hosszú évekig károsan hatott a fővárosi munkásmozgalomban az MSZMP-ből likvidátorként leszakadt és kizárt Weiszhausz-csoport működése is. Az MSZMP utolsó korszakában már annyira nyilvánvaló volt: tevékenységének minden pillanatát figyeli a rendőrség, hogy az illegális kommunisták egy része vonakodott az ott végzett legális munkától, a Hernád utcát egérfogónak titulálták. Mindezek elmondása után érthetünk csak egyet az MSZMP tevékenységének pozitív értékelésével. S e pozitívumok főbb pontjairól is szóljunk: igen színvonalas és hatékony marxista - leninista oktatómunkát végzett, elméletileg és gyakorlatilag is sok fiatalt nevelt a későbbi baloldali, elsősorban a kommunista mozgalom számára. Forradalmi szellemű agitációja, az utca visszahódításáért szervezett tüntetései, következetes harca az MSZDP reformista vezetőségének leleplezéséért: mindez felhívta a külföld figyelmét is az itthoni valóságos helyzetre. A fővárosi munkásmozgalom tárgyalt korszakunk folyamán jelentős harci tapasztalatokat s kitűnő új kádereket szerzett az MSZMP működése során. A lassan elhalt párt egykori tagjai a következő években a munkásmozgalom legális kulturális és sportszervezeteiben végezték munkájukat, s ezzel újabb teret nyertek a forradalmi munkásmozgalom számára. Kétségtelen, hogy az MSZMP tevékenysége csak része — de kiemelkedő és fontos része — a munkásmozgalom történetének, s bizonyítéka annak, hogy az ellenforradalom nem tudta megtörni sem a főváros, sem az ország munkásságát. A szociálde- A fővárosi munkásmozgalomnak a viszonylagos stabilizáció éveiben lezajlott küzdelmeiben mokrata mun- fontos, de nem egyetlen harci terepe volt az ellenzéki mozgalom és az MSZMP megalakulása. kásmozgaiom A kezdeti kilépések, kizárások után a munkástömegek, a szervezett munkásság 80—90%-a helyzete, kuz- a SZO ciáldemokrata szervezetekben maradt. Ez az arány^azonban nem volt tartós, mivel a delmei a tova- , . . , , ... . J rosban és kör- szakszervezetek létszáma csökkent. nyékén A munkásmozgalmi legalitás bázisa, a szakszervezeti mozgalom a viszonylagos stabilizáció időszakában súlyos válságon ment át. Három jelentős szakszervezet, a vasasok, az építőmunkások és a cipészek, széles tömegbázissal rendelkeztek a fővárosban és a környékén, de néhány év alatt elvesztették szervezett tömegeik jelentős részét. A vasasoknál az esztergályosok Hackpacker István 81 vezette csoportja vált ki, mert a Vasas Szakszervezet vezetői a mátyásföldi sztrájkot nem támogatták. A kiválás következtében 16 ezer fővel csökkent a szakszer-
