Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)
BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945
A reformista vezetés a kongresszus után azonnal hozzákezdett az ellenzék felszámolásához. A támadás a szakszervezetekből indult el, majd 1925 elején kizárták az MSZDP-ből az ellenzék ismertebb vezetőit. A reformista vezetés azonban a denunciálástól sem riadt vissza. 1925 elején már nemcsak a legismertebb vezetőit, de az ellenzéki szakszervezeti tagokat is üldözték, sőt volt olyan időszak, amikor a MEMOSZ székházba csak az mehetett be, aki aláírta az ellenzéket elítélő nyilatkozatot. A pártszervezetekben is folyt_ a „tisztogatás": azokat, amelyekben korábban túlsúlyba került az ellenzék, átszervezték. így került sor a XVII — VIII. kerületben levő választókerületenkénti pártszervezetek vezetőinek leváltására, a vezetőség átszervezésére. Az ellenzéki munkások útkeresésének voltak tévútjai is. Csepelen, ahol a szakszervezettől elszakadva az ellenzékiek egy része a keresztényszocialistákhoz lépett be, mások a vasas szakszervezetből kivált ultrabalos vasasokhoz csatlakoztak. Az ellenzéki munkások jelentős része azonban a kommunista vezetés alatt álló ellenzéki mozgalom útját járta, s eljutottak egy új legális munkáspárt, az MSZMP megteremtéséhez. Ez a párt olyan időszakban jött létre, amikor az MSZDP vezetősége tűzzel-vassal irtotta a legális munkásszervezetekből a vele szemben fellépőket, s a szervezett ellenzéket egyaránt. A KMP elérkezettnek tartotta az időt egy legális párt megteremtésére. Az MSZMP Az ellenzéki mozgalom vezetősége az MSZMP alakuló ülését 1925. április 8-ra a régi képviselőmegaiakuiása házba hívta össze. A párt megalakításának bejelentésére azonban a szociáldemokraták botrányéi fővárosi te- 0 k ozaf5a miatt nem került sor. Egy héttel később, április 11-én a Grádo Kávéházban — Aréna (ma ve yseg j) ozsa György) út és Abonyi utca sarok — 400 meghívott jelenlétében zajlott le az alakuló gyűlés. A magyar baloldali munkásság és a kommunisták e jelentős politikai sikere nem kis részben azokon a szervezeti változásokon alapult, amelyeknek eredményeként összeült néhány hónap múlva a KMP I. kongresszusa Bécsben. Hosszú időre ismét kialakultak az itthoni illegális munka folyamatos irányításának szervezeti és politikai feltételei. Tudjuk, hogy a KMP organizációs bizottsága 1924. november 1-én őri Károly, Gőgös Ignác és Weiszhausz Aladár meghívásával tárgyalta meg az itthoni helyzetet. Ekkor az országban csak a fővárosban léteztek illegális sejtek. A bécsi emigrációs vezetés pontos tájékozódással rendelkezett az ellenzéki munka helyzetéről, s részt vett az MSZMP politikai irányelveinek kidolgozásában is. A KMP I. kongresszusa már részletesen foglalkozott a legális párt lehetőségeivel és feladataival, kidolgozta az illegális tevékenység további módszereit is. Az MSZMP A legális mozgalom az MSZMP-ben igen gyorsan erős bázisra lelt. A korábbi ellenzéki beállílegáiis szár- tottságú szociáldemokrata pártszervezetekre támaszkodva, kialakították az MSZMP szerveny k" sé ze ^ hálóztát, ame iy a fővárosban szintén a választókerületi beosztásra épült fel. Az MSZMP központja a Hernád utca 23-ban, egy üzlethelyiségben kapott helyet. 1925 áprilisától 1925 őszéig a következő szervezeti hálózat alakult ki: pártszervezetek alakultak a II — X-XII-XIV-XV-XVI-XVIII-XIX-XX. és XXII. választókerületekben. Ezekből többnek külön csoportjai is voltak. így a XIX. választókerületi pártszervezet a VIII. kerületi Illés utcában, befizetőhelye az Örömvölgy utcában, a XXI. a Szvetenay utcában, befizetőhelye a Mária Valéria-telep 60. sz. alatt volt. A rendőrségi napiparancsokból tudjuk, hogy 1925 augusztusáig a befizetőhelyek száma állandóan nőtt. A főváros környékén is igen gyorsan szaporodtak az MSZMP-szervezetek: Békásmegyer, Pesterzsébet, Pestlőrinc, Pestújhely, Újpest Rákospalota, Rákoscsaba, Rákoskeresztúr, Rákosszentmihály bázisai lettek a baloldali munkásmozgalomnak. 80 Az önálló szervezeti helyiségek megszervezése komoly nehézségekbe ütközött. A vendéglők, a kocsmai különhelyiségek nem jelenthettek tartós megoldást, mert azt elöljárósági vagy rendőrségi nyomásra a tulajdonos bármikor felmondhatta. A komoly anyagi problémákat is jelentő helyiségbérletet a Hernád utcai központon kívül hosszabb időre csak Angyalföldön oldották meg. Itt a Gömb utcában önálló helyisége volt az MSZMP-nek. De a vendéglőkben is viszonylag rendszeres pártélet folyt, hetenként kétszer-háromszor jöttek össze, gyűléseket rendeztek, előadásokat tartottak. Áprilistól kezdve — feltételezhetően beépített embereken keresztül — a rendőrség mindenről értesült, de még nem avatkozott bele az eseményekbe. Ijesztő méretű rendőrségi beépülésre figyelmeztet az, hogy a sokszorosított rendőrségi napiparancsokból az egész fővárosi rendőrség sokszor egy-két nappal a megrendezéselőtt értesült egy-egy szűk körű szemináriumról, olyanról, amiről a résztvevő csak aznap szerzett tudomást. Az MSZMP 1925-ben — elsősorban fővárosi tagsága révén — zömében budapesti párt volt, bár feltételezhető politikai hatása az ország jelentős részére kiterjedt. A KMP I. kongresszusán Őri Károly a taglétszámot 1600-ra becsülte. A párt létszáma a fővárosi és környéki szervezett munkásság számához viszonyítva csekély volt. Aktivitásuk, forradalmi tettre készségük mégis tömegbázissá tette a pártot. Figyelembe kell azt is venni, hogy a harcos munkásságnak ez a csapata csak kis részben volt kommunista. Baloldali szociáldemokrata munkásokból tevődött össze, így messzemenően megnőtt a KMP tevékenységi lehetősége. De nemcsak a KMP-é,
