Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

Fővárosi mammutfizetések Városi bank létrehozása : 1926. évi költségvetés tárgyalása 127. Kozma Jenő, az Egységes Községi Polgári Párt elnöke A nagy összegű bevételek engedékenyebbé tették mind a belügyminisztert, mind a városvezetőket az üzemi vezérek személyi jövedelmeinek elbírálásánál. 1927 tavaszán ugyan a városházi pártok közös nyilatkozatot tettek közzé az üzemi vezetők illetményeinek mérsékléséről, s alapelvként kimondották, hogy az üzemigazgatók illetményei nem haladhatják meg a polgármester fizetését. 1928 tavaszán a belügyminiszter — aki egyébként állandóan egységes közüzemi politika kialakítására s a túlméretezett közüzemi hálózat leépítésére hívta fel a város vezetőit — leiratban sürgette az üzemi fizetések csökkentését. E szép és a közvélemény előtt elhangzó nyilatkozatok, leiratok ellenére a gyakorlatban — a gazdasági válság kitöréséig — semmi sem történt.

66 Milyenek voltak a mammutfizetések ? Néhány vezető állású várospolitikus és üzemi vezér évenkénti illetményei: Berezeli Jenő tanácsnoki fizetés és fürdőüzemi jutalék címén évi 33 000 pengőt kapott; Borvendég Ferenc: tanácsnoki fizetés és jutalék az Elektromos Művektől 54 000 pengő, Csupor József: tanácsnoki fizetés és jutalék a Vásárpénztártól 200 000 pengő, Deutsch Lajos: vezérigazgatói fizetés az Elektromos Művektől 56 000 pengő, Folkusházy Lajos: alpolgármesteri fizetés és jutalék négy üzemtől 102 000 pengő, Melly Béla: tanácsnoki nyugdíj és elnöki díjazás a Vásárpénztártól 56 000 pengő, Reich Samu: vezérigazgatói díjazás a Községi Élelmiszerárusító Üzemtől 80 000 pengő, Rényi Dezső: alpolgármesteri nyugdíj és vezérigazgatói javadalmazás a BSZKRT-tól 99 200 pengő, Ripka Ferenc: főpolgármesteri fizetés, reprezentáció és vezérigazgatói nyugdíj a Gázmű vektől 73 500 pengő, Rózsa Károly: vezérigazgatói fizetés a Gázművektől 48 000 pengő, Sipőcz Jenő: polgármesteri fizetése (ez évben más üzemtől nem vett volna fel honoráriumot?) 48 000 pengő, Szabó Imre: főügyészi fizetés és két üzemtől jutalék 72 800 pengő, Till Antal: tanácsnoki fizetés és két üzemtől jutalék 49 000 pengő, Vájna Ede: tanácsnoki fizetés és két üzemtől jutalék 69 000 pengő, Zlinszky Béla: igazgatói jövedelme a Vásárpénztártól 80 000 pengő. A listát még lehetne bővíteni s a magas fizetések felsorolását, az álláshalmozások bemutatását folytatni. Álljon most itt mintegy bizonyságként néhány más jövedelem azokból az évekből: Bethlen István miniszterelnöki fizetése 50 ezer pengő Hermann Miksa kereskedelmi miniszteri és egyetemi tanári együttes fizetése 36 ezer pengő, Popovics Sándor Nemzeti Bank elnöki fizetése és költségtérítése 73 ezer pengő, Pásztor Miksa, a Pénzintézeti Központ alelnök-vezérigazgatója fizetése 30 ezer pengő. A Főváros vezetői tehát az állami fizetéseknél jóval magasabb javadalmazásokban részesültek. Nekik azonban ez nem volt elég, mert ők magasabbra néztek, és volt is mit nézniök: Chorin Ferenc bevallott évi jövedelme 620 ezer pengő, Dréher Jenőé 650 ezer pengő, Festetich György hercegé 790 ezer pengő, Nagykovácsi Milenkó áruháztulajdonosé 1 millió pengő volt.

67 1927-ben az új városházi vezetőknek igen fontos létesítménnyel sikerült tovább bővíteniük a községi intézmények hálózatát. Hosszú időszak eredménytelen erőfeszítéseit követően létrehozhatták a városi pénzek és hitelműveletek központi kezelésére alkalmas takarékpénztárt. A főváros vezetőinek e régi törekvéseit a városi bank létrehozására a kormányzat korábban rendre elutasította. A már meglevő Vásárpénztár bankosztálya alkalmas lehetett volna e feladat ellátására, azonban a hozzá nem értő vezetés és a korlátlan nyerészkedés, meg a milliós veszteségek egyre inkább bizalmatlanná tették a városi vezetőket a Vásárpénztár vezetőségével szemben. így amikor a Bethlen-kormány felhívta a városvezetőséget, hogy a csőd előtt álló Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár Rt. megmentésében működjön közre, akkor hajlandónak mutatkoztak a több milliós veszteség fedezéséhez szükséges milliók előteremtésére, csakhogy régóta kívánt céljukat, a városi pénzek központosítását, megvalósíthassák. A mintegy ötmilliós befektetés helyett egyszerűbb lett volna új takarékpénztár alapítása, de minthogy céljukat csak a bukás szélén álló pénzintézet megmentése s néhány ügyetlenül spekuláló tőkés kártalanítása útján érhették el, nem késlekedtek e kedvezőtlen megoldást javasolni a közgyűlésnek.

68 Az 1926. évi költségvetés megtárgyalása volt az első erőpróba a pártok között. Mind a pénzügyi bizottságban, mind a közgyűlésben éles viták voltak a pártok képviselői között a gazdálkodás mikéntjére vonatkozólag. Jellemző már a költségvetés megtárgyalására fordított idő is, mely mutatja, hogy a pártok megbízottjai hosszú, terjedelmes vitákon fejtették ki nézetüket és kísérelték meg saját elképzelésük szerint alakítani a főváros költségvetését. A pénzügyi