Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

lokalizálhatok. Az osztályharcos politikát fokozatosan a küldöttségjárásokkal, felterjesztésekkel akarták pótolni. Fokozatosan érezhetővé vált a szakszervezetek életében is, amint az a szociáldemokrata pártszervezeteknél volt, hogy a politikai tevékenység súlypontját a törvényhozási küzdelmekre terelték át. A szalonképes parlamenti frakcióért, a politikai arénában való részvételért háttérbe szorult a harcos érdekvédelmi politika. A reformista szakszervezeti vezetés fentebb fő vonalaiban jellemzett sztrájkpolitikája az ellenforradalmat követő években fokozatosan jött létre. Kialakulásában az objektív társadalmi tényezők léte másodlagos volt. Döntő volt a reformista vezetés győzelme a szakszervezetekben. A reformista vezetés 1921 végéig az egész munkásmozgalom támogatását maga mögött érezhette, hiszen a munkásmozgalom legalitásáért vívott harc a szociáldemokratáknak és a kommunistáknak egyaránt érdeke volt. A kommunisták elleni folyamatos reformista támadások eleinte még főleg egyes személyeket, alig-alig szervezett csoportokat érintettek ugyan, de már választmányi határozat született 1921-ben, hogy aki kommunista agitáciéyt űz a szakszervezetekben, azt ki kell zárni. Ugyanakkor a kommunisták és szimpatizánsaik nem rendelkeztek olyan erővel, amely képes lett volna az illegális keretek kiépítése mellett a reformista vezetés elleni harcot is széles síkon felvenni. Ez volt a kérdés egyik oldala. Ugyanakkor a kommunistáik már az első pártépítő akciók során, agitációs tevékenységükkel a szakszervezetek felé fordultak, és így biztosították a harci terepet a reformista szociáldemokrata vezetés ellen, a legalitás megszerzése utáni időkre. Ez a korai kommunista térnyerés mutatkozott meg 1922 elejétől, a Bethlen—Peyerpaktum megkötését követően. A megszerzett politikai befolyásukkal a kommunisták a gazdasági kérdések felé fordultak. A szakszervezeti ellenzék első határozott fellépései 1922-ben zajlottak le. Ezek mögött ott találjuk a kommunista sejteket is. Nem pontos ismereteink szerint 1922-ben ilyen sejtek szerveződtek a fásoknál, a pékeknél, a cipészeknél, a szabóknál, a kovácsoknál, a bognároknál. Az ismertebb üzemek közül kommunista sejt működött a Weiss Manfréd Rt. több üzemében és az albertfalvai repülőgyárban. A szakszervezeteken belüli ellenzéki fellépésekhez a legfőbb támpontot a reformista vezetésnek a sztrájkok leszerelésében vitt szerepe nyújtotta. A tárgyalt korszakunkban az elkeseredettség az 1923. évi fővárosi és környéki általános vasassztrájk leszerelése körül robbant ki. Ekkor 121. Nyílt tüntetés a munkásmozgalom legalitásának megőrzése mellett; 1921. május 1-i gyűlés a Tatersallban