Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

daritása első időkben a bebörtönzöttek segélyezésében nyilvánult meg. Ez nemcsak a kommunistákat, de több ezernyi szociáldemokrata munkást is jelentett. A Szakszervezeti Tanács elérte, hogy háromtagú munkásküldöttség járhatta a fogdákat, s némi élelmet is vihettek be a letartóztatottaknak. A nagyszámú munkanélküli segélyezése a minimális legalitás nélkül lehetetlen volt. A Vasas Szakszervezet és a Szaktanács kérésére a budapesti főkapitány szeptember 14-én engedélyezte a szakszervezetek mozgási szabadságát. A munkanélküli-segélyek kifizetése és a munkaközvetítés lebonyolítása lehetővé vált. Ettől kezdve — ha nagyon óvatosan is, de a viszonylagos legalitással élve — már valóban beszélhetünk a munkásság sorainak rendeződéséről. Az egyes szakszervezetekben folyó munkát a szeptember 19-én megtartott értekezletek összesítették. Híreink főleg Budapestről és a környékről vannak, ahol a szakszervezetek egységes szövegű^ határozatot hoztak, melyet a Szakszervezeti Értesítő 1919. október 1-i számában közölt le.

39 A határozat dátumszerűen még nem, de már előre jelzi, hogy demonstrációs népgyűlésre készülnek, amelyen a részvételt „a párthoz való hűség próbája- 119. A Népszava feldúlt szerkesztősége előtt; iratok , , í „,, T„ .. c

Vr , i .. es bútorok az utcán, 1919. december 8. nak tekintik . A gyűlésre először Best kornyékén került sor. Szeptember 3ü-án Újpesten — a Népszava szerint — 12 ezer főnyi munkásság sereglett össze. Néhány százan a Munkásotthonban, a többség a környező utcákban szorongott. Másnap Csepelen, Erzsébetfalván és Kispesten voltak né])gyülések. A legalitás újra megszerzéséért vívott küzdelem legjelentősebb állomása az október 10-i mun- MSZDPkanélküli-nagygyűlés volt az Országház előtt. Igaz, a Szaktanács által összehívott tüntetés cél- nagygyűlés a jai a szeptember 19-i határozathoz hasonlóan nemcsak gazdasági természetűek voltak, hanem a '

e

s

raWá

*

ert politikai kérdések is helyet kaptak. Felmerült a koalíciós kormány gondolata is: „Gondoskodjék arról [az antantmisszióra utal], hogy olyan kormány vegye át az ország közügyeinek intézését, amelyben minden társadalmi osztály képviselve van. . . " A hivatalos határozatban nem kapott helyet a gyűlés résztvevőinek a polgári szélsőjobboldal elleni spontán tüntetése. Tíz-tizenöt ezernyi tömeg kiabálta: ,,Le az ébredő magyarokkal!" A nagygyűlésen Jászi szerint, akit a korszak hiteles krónikásának fogadhatunk el, 12 — 15 ezer ember jelent meg. A napisajtó 30 — 35 ezer főt említ. Jászi az általa alacsony számúnak tartott részvételt a fővárosi munkásság lerongyoltságával s főként az üldözéstől való félelmükkel indokolja. Bár ekkor Horthy még nincs Budapesten, de a Prónay-különítmény 1. százada már a fővárosban van, s a terrorakciók a különítménytől függetlenül is megindultak. A legalitás a munkásmozgalom számára létkérdés volt, annak kereteit, amennyire csak lehetett, ki kellett bővíteni. Jellemző az ellenforradalmi szellemű rendőrségre és karhatalomra az október 20-i főkapitányi napiparancs: „Felhívom az összes kerületi kapitányságokat és karhatalmi alakulatokat, hogy a kerületi pártszervezeteket működésükben ne akadályozzák, annál is inkább, mert a kormány a magyarországi szociáldemokrata párt szervezeteinek feloszlatását el nem rendelte." A kormányzat viszont egyre gyanakvóbban figyelte a szakszervezetekben folyó munkát. így került sor a Belügyminisztérium körrendeletére — november 12-én —, amely a szakszervezetek fokozottabb ellenőrzését rendelte el. Némi átmeneti enyhülés csak december elején következett be: a rendőrkapitány rendelete ismételten elismerte a legalitást. Viszont december 7-én az Országos Antiszemita Párt vigadói nagygyűlésén felheccelt ellenforradalmár csoportok feldúlták a Népszava szerkesztőségét. E terrorista atrocitás ellenére a lényeg mégis csak az volt, hogy a szakszervezetek után most már a pártszervezetek is működni, szervezkedni, agitálni kezdtek. A legalitás megszerzése és megvédése sok áldozatot kívánt a munkásságtól; ennek többszöröse volt az az élet-halál küzdelem, amelyet a kommunistáknak kellett megvívniuk az illegalitás körülményei között. 13* 195