Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

104. Bérházcsoport a Tisza Kálmán (ma Köztársaság) téren (1935, Árkay B., Faragó S., Fischer J., Heysa K., Ligeti P., Molnár F., Pogány M., Preisich G., Vadász M.) megállapíthatták: ami általában 3 -4-szerese volt a régi lakások bérének. Az új lakások magas bére a társadalmi szegregációt segítette elő, a lakosság nagyjövedelmű rétegei költöztek az új lakásokba. Ezért a lakásépítés elsősorban azokban a városrészekben volt előnyös, ahol az elérhető bérek magasabbak voltak. Az adómentességi rendeletek eleinte az építkezés helyére vonatkozólag nem tartalmaztak korlátozásokat, a harmincas évek közepétől viszont előbb a főútvonalak beépítésére (Martírok útja, Krisztina körút, Bartók Béla út stb.), majd egyes fejleszteni kívánt területekre (Lágymányos, Újlipótváros, Víziváros) adták meg a maximális adómentességet. 1935-ben épült meg a két világháború közötti bérházépítés érdekes, egyedi kísérlete: a Tisza Kálmán téri (ma Köztársaság téri) OTI-bérházcsoport. Első esetben valósult meg az utca vonalára való építés, illetve keretes beépítés helyett az egymással párhuzamos épületek sávos beépítési rendszere. A harmincas évek közepétől kezdve a modern építészet a bérházépítés terén általánossá válik, szinte típusként alakul ki a budapesti bérház, tizennégy méteres traktusmélységgel, hallal, utcai zárt és nyitott erkélyekkel, a földszinti előcsarnokoknak lehetőleg márvánnyal burkolt, az épület egyéb részeihez képest luxuskiképzésével. A modern bérházak tervezői közül nagyszámú munkájukkal, illetve épületeik színvonalával kiemelkednek fellépésük sorrendjében — Kozma Lajos a Mártírok úti Átrium mozi bérházzal és a márványburkolatú, minden részletében mintaszerűen megoldott Régiposta utcai bérházzal, Hofstátter és Dománynak a Tér és Formában közölt tizenöt bérházépülete közül emeljük ki a Szent István parki Alföldi Cukorgyár számára készült hatalmas travertinburkolatú bérházat és a Mártírok úti Weiss Manfréd Nyugdíj intézeti bérházat. Platschek Imre első bérházát 1932-ben közli a Tér és Forma 10. száma, 1938-ban Mártírok úti íves bérházával kerül valóban a modern magyar bérháztervezés élvonalába. Nagyvonalúságával tűnik ki Derecskéi Fodor Lajosnak Galamb utcai bérházsora, Gerlóczy Gedeon a Párizsi utca—Petőfi Sándor utca sarkán felépült bérháza a korszak utolsó, magas színvonalú építészeti alkotásai közé tartozik.