Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

részben egyemeletes házakból állt. Beépítési módja, jellege, kanyargós, szűk utcái, apró telkei még a XVIII. századi szegényes rác település jellegét őrizték. Átépítésének igénye már a múlt század végén felmerült. 1931-ben új rendezési terv készült, amely a Tabánvölgyet csatlakozó-udvaros bérházakkal, a hegyoldalt szabadon álló bérvillákkal kívánta beépíteni. A tervek új eleme volt a Hegyalja út vonalának megállapítása. Ezt megelőzően Vágó József készített javaslatot a Tabán-völgy nagyvárosias beépítésére az Árok utca vonalában létesítendő főútvonal mentén teraszosan hátraugró épületekkel. A Tabán lakóinak kitelepítése a bontásra ítélt házakból a húszas években a súlyos lakáshiány miatt még megoldhatatlannak látszott. A harmincas évek elején azonban a gazdasági válság folytán sok lakás állott üresen a fővárosban. 1932-től 1933-ig a még fennálló 748 bérleményből 698-at kiürítettek, a bérlők egy részének felmondtak, más részüket szükséglakásokban helyezték el. A bontásból csupán a Duna-parti házsor, a műemlék értékű templomok (Rác templom, Szarvas téri templom) és a Szarvas teret övező, műemlékértékű együttes maradt ki. 1937-ben tervpályázatot írtak ki a Tabáni Gyógyszállóra. Á szálló tervezett sarokpontjait faoszlopokkal ki is tűzték, majd a helyszíni szemle után a réteg vonalakkal párhuzamosan kisebb tömeggel a völgy alacsonyabb részébe javasolták az építését. Ezek után 1938-ban újabb rendezési terv készült, amely a Tabánnak az Attila körúttól nyugatra eső területét — az építendő gyógyszállóépület és az ideiglenesen fennmaradó Bethlen-udvar kivételével — parknak jelölte ki. A Tabántól északnyugatra elterülő városrész, a Krisztinaváros súlypontja, a Krisztina tér környéke, Budának leginkább urbanizált jellegű területei közé tartozott. Az első világháború után a Horváth-kertben még állott a Budai Színkör faépülete. A Krisztina körút a húszas évek elején legnagyobbrészt földszintes-egyemeletes házakból állott. Egységes párkány magasságú, hatemeletes házsora 1930 és 1940 között épült ki, néhány foghíjnak, többek között a Mészáros utca sarki Zöldfa-vendéglő épületének kivételével. Az itt épülő Szilágyi Erzsébet Gimnázium a főváros legmodernebb iskolaépülete volt, amely a tantermek jobb megvilágítása és funkcionális kapcsolat érdekében szakított a zárt utcavonalra való beépítéssel. 87. Tabán nem sokkal a bontási munkák befejezése előtt, a 30-as évek közepén Krisztinaváros