Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

I. BUDAPEST ÉS KÖRNYÉKÉNEK HELYRAJZA, MŰSZAKI FEJLŐDÉSE ÉS ÉPÍTÉSZETE A KÉT VILÁGHÁBORÚT KÖZÖTT 1. A LAKOSSÁG ELHELYEZKEDÉSE, A BEÉPÍTETTSÉG VÁLTOZÁSA Budapest lakossága az első világháborút követő évtizedben 1920- 1930 között — 928 996ról 1 106 184-re nőtt, tehát kereken 77 000 fővel gyarapodott; a később Budapesthez csatolt peremvárosoké és községeké ugyanezen idő alatt 303 030-ról 436 685-re emelkedett, azaz 134 000 fővel növekedett. Budapest évi népességszaporulata kb. 0,8 százalék, a peremtelepüléseké ennek öt és félszerese: évi 4,4 százalék volt. A peremtelepülések gyorsabb fejlődésének oka a háború utáni években főként a nehéz gazdasági helyzet, beleértve az élelmiszerhiányt. A telekárak olcsóbbak voltak, a lakosok állatot tarthattak, zöldséget termeszthettek. Az építésügyi szabályok kevésbé voltak szigorúak, sem az építés minősége, sem a közművesítés tekintetében nem tartalmaztak olyan szigorú kikötéseket, mint Budapesten. A harmincas évek elejének gazdasági válsága utáni fellendülés következtében, főként az ipari fejlődés hatására a főváros növekedése meggyorsult. 1941-ben Budapestnek 1 164 963 lakosa volt, kereken 160 ezerrel több, mint 1930-ban. Az évi növekedés 1,6 százalék volt. A peremtelepülések fejlődése valamelyest lassúbbodott. A peremvárosok és peremközségek együttes lakosságszáma 547 828 volt. 1930-tól 1941-ig a növekedés évi 2,6 százalékot tett ki. Elsősorban az ipari munkásság száma növekedett. A gyáripari munkásoké 1930-hoz képest közel 50 százalékkal növekedett. Az ország teljes népszaporulatának 23 százaléka Budapestre, 41 százaléka a peremkerületekkel együtt számított Nagy-Budapestre esett. 70. Esti látkép az Erzsébet-híddal az 1930-as években