Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

A POLGÁRI ÉS A SZOCIALISTA FORRADALOM BUDAPESTEN 1918—1919

IRODALOM ÉS LEVÉLTÁRI FORRÁS Az 1918 — 19-es forradalmak magyar fővárosa történetének megírásához a megjelent s igen gazdag történeti irodalom ellenére a fő forrást a levéltári fondok jelentették. A hazai polgári demokratikus forradalom és az első magyar proletárdiktatúra eseményeinek központja Budapest volt, s így az általános kérdéseknél minden ismert történeti munkában a fővárosi események gyakran szerepelnek. A sajátosan budapesti és környéki események tárgyalása azonban háttérbe szorult. E témák kibontásához felhasználásra került Budapest Főváros Levéltára speciális politikai gyűjteménye, valamint az eredeti fondok is, így a tanácsi iratok, közgyűlési jegyzőkönyvek, a fővárosi közművek aktái, a tanügyi iratok. A főváros környékének 1918 — 19. évi történetére vonatkozóan alapvetően új adatokat biztosítottak a Pest megyei Levéltár fondjai: a megyei alispáni iratok, Csepel, Pesterzsébet, Újpest közgyűlési jegyzőkönyvei, a gödöllői és a biai járás főszolgabírói iratai, a megyei direktórium jegyzőkönyvei. A Magyar Szocialista Munkáspárt Párttörtóneti Intézetének Archívumában őrzött tanácsköztársasági iratok jelentősebb fővárosi dokumentumai már publikálásra kerültek, de új forrást jelentett az úgynevezett TAGYOB-gyűjtemény, amely a Tanácsköztársaság Történeti Adatainak Gyűjtésére Szervezett Országos Bizottság kiemelt iratait foglalja magában. Ugyancsak nagy történeti értékű forrás a Tanácsköztársaság megdöntését követő perek iratainak gyűjteménye, amelyet a Fővárosi Bíróság 1919 — 1924 közötti irataiból válogattak ki. A Párttörténeti Intézet Archívumának harmadik, kevésbé publikált fondját a visszaemlékezések jelentik. A Budapest Történeti Múzeum Várostörténeti Osztálya őrzi a Nemzeti Tanács jegyzőkönyveinek nagy részét. Egyes jegyzőkönyvek a Párttörténeti Intézet Archívumában találhatók meg. A Budapesti Történeti Múzeumban őrzött jegyzőkönyvek kiadatlanok, a jelen munkában kerültek először felhasználásra. Különösen aláhúzza értéküket, hogy új adatokkal szolgálnak a Szociáldemokrata Párt képviselőinek a Nemzeti Tanácsban vitt szerepéről a tömegek balratolódásának idejéből, a polgári pártokkal közös kommunistaellenes platform kialakításáról. Néhány jelentős visszaemlékezést őriz a Rákospalotai Múzeum Adattára is. A polgári demokratikus forradalom ós a Tanácsköztársaság történetéről megjelent nagyszámú forráspublikációból kiemelkedő értékű a Párttörténeti Intézet gondozásában megjelent sorozat; a Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Dokumentumai. A sorozat 5. kötete (Bp. 1956; szerk. Gábor Sándorné, Fehér András, Horváth Zoltánná, Alilei György) a polgári demokratikus forradalom munkásmozgalom-történeti dokumentumait adja közre; a politikatörténet többi kérdését, sajnos, más publikációk sem közlik. Ezek a Fővárosi Levéltár említett fondjaiból pótolhatók. A sorozat 6A és 6B kötete (6A Bp. 1959, 6B Bp. 1960; szerk. Gábor Sándorné, Hajdú Tibor, Szabó Gizella) már szélesebb történeti perspektívája; a korszak jellegéből következően a kimondottan munkásmozgalmi vonatkozásokon túl is közölnek dokumentumokat. Különösen jól használható a kötet bibliográfiája, Práger Miklós munkája. A Budapest Főváros Levéltárának forráskiad ványai sorozatban a II. kötet (Források Budapest múltjából. Bp. 1971; szerk. H. Kohut Mária) egy fejezetet szentel a forradalmak fővárosának (93 — 498. old.). Sajnos, a közölt dokumentumok csak szemelvényeket jelentenek a Fővárosi Levéltárban őrzött nagy értékű forrásokból. A közölt anyagok legjelentősebbje a kerületi munkás- és katonatanácsok üléseinek jegyzőkönyveiből adott rövid áttekintés. Az ellenforradalom győzelemre jutása után könyv alakban kiadták A Budapesti Forradalmi Központi Munkás- és Katonatanács jegyzőkönyveit (Bp. 1920). A jegyzőkönyv-sorozat nem teljes, a hiányzó jegyzőkönyvek egy része a Párttörténeti Intézet Archívumában megtalálható. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményének gondozásában jelent meg Budapest Történetének Bibliográfiája. A sorozat V. kötete (Bp. 1966), bár nem teljes értékű, de jó tájékoztatást ad a két forradalom sajtójáról. Ennél teljesebb a kitűnően annotált: A Tanácsköztársaság Budapestje a korabeli lapok tükrében (írta és szerk. Tolnai György. Bp. 1969). A forradalmak korának egyes részkérdéseiről megjelent forráskiadványok közül meg kell említeni a Magyar Vörös Hadsereg 1919 c. kiadványt (szerk. Hetes Tibor. Bp. 1959). Ez a dokumentumkötet Hetes lentebb megemlített tanulmányával együtt a Vörös Hadseregnek a főváros történetét érintő kérdéseiben alapvető forrásnak számít. A két forradalom irodalmi életéről József Farkas, „Mindenki újakra készül!" (I. köt. Bp. 1959; II. köt. Bp. 1962) c. válogatása a főváros vonatkozásában is korábban ismeretlen szépirodalmi emlékeket tárt fel. A proletárdiktatúra egészéhez, de a fővárosi szociálpolitikai intézkedésekhez ez is jó tájékoztatást ad A Magyar Tanácsköztársaság szociálpolitikája c. kötet (szerk. Pebák Katalin, Milei György. Bp. 1960). A kulturális életről, az oktatásról, a művelődéspolitikáról ma is értékes forráspublikáeió A Magyar Tanácsköztársaság művelődéspolitikája (Bp. 1960), amely ugyancsak a fenti szerzők munkája. A kulturális élet egyik fontos területéről közöl dokumentumokat A Magyar Tanácsköztársaság képzőművészeti élete c. kiadvány (Bp. 1960). A peremkerületek 1918 — 19. évi történetéhez jó válogatást ad a kor jellemző irataiból a Pest Megyei Levéltár forráskiadványa: Iratok Pest megye történetéhez 1918 — 1919 (Bp. 1969). A korszakról készült monográfiák sorában erősen fővároscentrikus Juhász Nagy Sándor: A magyar októberi forradalom története (Bp. 1945) c. munkája, amelyet a marxista történetírás joggal tekint a forradalom apológiájának, és ezzel együtt — személyes élményeinek felsorolásával — sok fővárosi kérdésben fontos adalékokat nyújt. A két forradalom története marxista feldolgozása terén alapvető műveket alkotott Hajdú Tibor (Az 1918-as magyarországi polgári demokratikus forradalom. Bp. 1968; A Magyarországi Tanácsköztársaság. Bp. 1969). A szerző számos megállapítása e munka megírása során alapul szolgált, ugyanakkor szükséges megjegyezni, hogy mindkét művének azonos hiányossága a kultúra és a művelődés kérdéseinek elnagyolt, jelentőségüknek nem megfelelő tárgyalása. A fővárosi forradalmi közigazgatás kérdéseinek tisztázásához ma is alapvető mű Hajdú Tibor egyik korábban írott munkája: Tanácsok Magyarországon 1918 — 1919 (Bp. 1958). A főváros igazgatásának számos korábban nem ismert tényét tárja fel Harrer Ferenc, Egy magyar polgár élete c. személyes visszaemlékezése (Bp. 1968). Művének az 1918. október vége —1919 márciusa közötti időszakot tárgyaló fejezetei szinte pótolják a hiányos iratanyagot. A Pest Megyei Levéltár fondjai mellett a forradalmak korának kidolgozásához nagy segítséget jelentenek az egyes fővárosi kerületek helytörténeti monográfiái. így Csepel története. Bp. 1965; A 100 éves Kispest. Bp. 1970; Józsefvárosi Lexikon. Bp. 1970; Tétény — Promontor. Bp. 1970; Rákospalota, Pestújhely. Bp.