Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

A POLGÁRI ÉS A SZOCIALISTA FORRADALOM BUDAPESTEN 1918—1919

Lengyel Munkásképző Egylet Mező utca 3. Hársfa utca 35. „Szloboda" Délszláv Munkás Egyesület Szövetség utca 23. „Vorwärts" Német Munkásképző Egylet Eötvös utca 3. Munkásmozgalmi nyomdák. A Népszavát rövid ideig a munkások pénzén létrehozott Budapesti Könyvnyomda és Kiadó Szövetkezet (Dob utca 75), majd a Guttenberg Könyvnyomdai Vállalat mint szövetkezet a Gyár (ma Jókai) utca 31. szám alatt itt működő üzeme állította elő. A munkásújságok között a Népszava jut először saját nyomdához; a Világosság Könyvnyomda: 1909-ig Nyár utca 1., majd 1909-től Conti (ma Tolnai Lajos) utca 4. A Vörös Újság első számának kinyomtatása romantikus körülmények között ment végbe. A Wallenstein Nyomda (József tér 12.) tulajdonosa megijedt a lap tartalmától és rövidzárlatot idézett elő, így a lapot csak kézi erővel hajtott géppel állították elő. További számait az Egyesült Fővárosi Nyomdában (Zichy Jenő utca 37.) készítették. A KMP vezetőinek 1919. február 1-i letartóztatása után a lap egy száma a Mária utcai kisnyomdában készült. A Tanácsköztársaság idején a Vörös Újság napilap lett, és a Rökk Szilárd (ma Somogyi Béla) utca 9. szám alatti Újságüzem Vállalat körforgó gépein nyomtatták. — Tisza Kálmán (ma Köztársaság) tér. Mai nevét 1946-ban kapta, mivel itt követelték népgyűlésen 1918. november 1-én a nagyüzemi munkások a köztársaság kikiáltását. — Népliget. A Tanácsköztársaság idején itt toboroztak katonákat a Vörös Hadseregbe. — Fővárosi Közmunkák Tanácsa. Az 1919. január 29-i VII. Néptörvény a Fővárosi Közmunkák Tanácsát megszüntette. Fellebbviteli hatáskörét a belügyminiszterre, közigazgatási hatáskörét a Néptanács küldötteiből alakult Közigazgatási Bizottságra, egyéb városrendezési hatáskörét a Fővárosi Néptanácsra ruházta. Helyiségei: Városház utca 9—11. — Május 1. A Tanácsköztársaság idején a fővárosi ünnepséget előkészítő bizottság alakult (Rózsa, ma Rózsa Ferenc utca 61.), amelynek vezetője Szamuely Tibor volt. Kiváló művészek dekoratív alkotásai készültek a Tattersaalban (VIII. Kerepesi út 7.) a főváros számos utcájának és terének díszítésére. Nagy hatást keltő vállalkozásukat kis képes füzetben örökítették meg. 1919-ben az első szabad május elsején 600 ezer főnyi tömeg vonult a Millenniumi Emlékmű elé vörös zászlók alatt. — Osztrák — Magyar Bank (Budapesti Főintézete: Szabadság tér 8.). A Tanácsköztársaság a bankot szocializálta és bankjegykibocsátási joggal ruházta fel. — Kernstok-féle szabadiskola. 1916 őszétől 1919-ig, a Tanácsköztársaság bukásáig tanított Kernstok Károly a Haris közben levő képzőművészeti szabadiskolában, mely ekkor Feiks Jenő neve alatt működött. Itt tanított még Vedres Márk és Rippl-Rónai József is. A teoretizáló hajlamú Kernstok olyan haladó szellemű légkört teremtett, mely minden más korabeli művészeti intézményt felülmúlt. A növendékek egy része a Galilei Körrel, mások a Szociáldemokrata Párttal álltak kapcsolatban. — Japán Kávéház. A Liszt Ferenc tér 1. számú ház földszintjén volt a kávéház. Az első világháború végéig naponta művészekből álló társaság gyűlt össze (Csók István, Fényes Adolf, Ferenczy Károly, Iványi Grünwald Béla, Kernstok Károly, Lechner Ödön, Petrovics Elek, Réti István, Rippl-Rónai József, Szinyei Merse Pál, Bródy Sándor, Hunyadi Sándor, Fenyő László, József Attila, Nagy Lajos, Szép Ernő stb.). — Ma. A magyar avantgárdé irodalmi és művészeti folyóirata. Kassák Lajos szerkesztette egy ideig Uitz Bélával közösen. 1920-tól Kassák emigrációja miatt Bécsben jelent meg. A szerkesztőség változó helyiségekben: Visegrádi utca 15, Váci út 11/b, Kossuth Lajos utca 7. — Világosság Könyvnyomda Rt. Az MSZDP és a szakszervezetek nyomdaipari vállalata, 1905ben alapították, a VII. ker. Nyár utcában kezdte meg működését, 1909-ben a Conti (ma Tolnai Lajos) 4. szám alá költözött, saját épületébe. — Országos Kaszinó. A Duna-parti Hungária Szállóban. A Tanácsköztársaság ideje alatt az épületben működött a IV. kerületi direktórium katonai parancsnoksága. — Park Klub. 1895-ben báró Aczél Béla alapította. A klub Londonból behozott bútorai iparművészeti látványosságnak számítottak. Az 1910-es évektől kizárólag a mágnások találkozóhelye volt.