Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

A POLGÁRI ÉS A SZOCIALISTA FORRADALOM BUDAPESTEN 1918—1919

kedéseinek megerősítésére a harc folytatására adott parancsot a Keleti Hadseregparancsnokságnak: ,,A Kormányzótanács az összes frontok részére a legerélyesebb ellenállás kifejtését rendeli el. Budapest összes munkásai kiküldetnek a frontra, hogy a csapatokat megerősítsék. A csapatok frontról való visszaszállítása haladéktalanul beszüntetendő és a már esetleg visszairányított csapatok is azonnal a frontra rendelendők vissza. Az összes parancsnokok hassanak oda, hogy az embereket a proletárdiktatúra ügyéért fellelkesítsék." A főváros és környékének fegyverbe szé>lítása s az a tiszteletre méltó önfeláldozás, amit erre a budapesti és a peremkerületi munkásság válaszul adott, ezeket a napokat történelmünk kiemelkedő korszakává avatta. Nehéz lenne minden részletében idézni a május elejei napok tömeghangulatát, néhány mozzanatát így is idéznünk kell: A május 3-i gyári szirénák nem a munkakezdetet, hanem a toborzó gyűléseket jelezték. A nagyobb üzemekben a Forradalmi Kormányzótanács tagjai beszéltek a munkásokhoz, s irányították a szervezést. A még civilben levő munkások katonai alakzatokban indultak el a laktanyákba, s néhány óra múlva beöltözve, felfegyverezve vonultak a pályaudvarok felé. A fővárosi munkásság teljességének felfegyverzését csak az a józan célszerűség akadályozta meg, hogy a termelőmunka folyamatosságát is biztosítani kellett. Budapest és kórnyéke május 5-én reggelre 60 ezer felfegyverzett katonát állított ki. Ennek a háromnegyede, mintegy 45 ezer fő, május 3-án és 4-én toborzódott — s a következő napokban ki is ment a frontra, vagy a front mögötti részen további kiképzésben részesült. A fővárosban maradt 15 ezer fő a gyári zászlóaljakban. A mozgósítás nagy méreteit igazolja, hogy egyes gyárakban a hadbavonultak számaránya elérte a 70 százalékot.

14 A harcba indult munkások nagy többségét a Vörös Hadsereg alakulataiba, s egyharmadát a hadseregen belül szervezett munkásezredekbe sorolták be. Összes létszámuk május —július hónapokban 15 — 16 ezer körül mozgott. így tehát a Vörös Hadsereg alakulatainak összetétele is feljavult, hiszen mintegy 30 ezer fővárosi munkás került a korábban főként paraszti származásúak!)ól álló ezredekbe. A Vörös Hadsereg kötelékében szervezett munkásezredek egy része megtartotta azt a számát, amelyet az otthon maradt gyári egység viselt. így a kispestiekből alakult 2. munkásezred karhatalmi feladatokat ellátó fővárosi egységei mellett a hadba vonult kispesti munkásezred is a 2. munkásezred elnevezést viselte; de ez nem volt általános. A májusi fordulat idején a következő munkásezredek jöttek létre, s vonultak a frontra a Vörös Hadsereg kötelékében: 2. munkásezred: Lipták Gyár Hofherr Schranz és Clayton-Shuttleworth Magyar Gépipari Művek, Teudloff — Dietrich Budapesti Armatúra- és Gépgyár, Orenstein és Koppéi Mezei Vasutak Gyára, 5. számú Vonatműhely, 1762 fő. 5. munkásezred: Ganz Danubius, Istvántelki Főműhely, Tudor Accumulátor Gyár, az ezred többségét a diósgyőri munkások állították ki, kb. 1700 fő. 6. munkásezred: Istvántelki Főműhely, 1932 fő. 7. munkásezred: MÁV Északi Főműhely, Ganz Gyár, MÁV Gépgyár, 1580 fő. 8. munkásezred: MÁV Gépgyár, 1479 fő. 9. munkásezred: MÉMOSZ,"Csepeli WM, 1612 fő. 11. munkásezred: Budapesti cipészmunkások, Ganz Villamossági Gyár, budafoki, gödöllői munkások, 1560 fő. 13. (később 14.) munkásezred: Ganz-gyárak, Északi Főműhely, 1865 fő. 22. munkásezred: Csepeli munkások, 1443 fő. Ehhez a 15 ezer főhöz még hozzáadhatjuk a Vörös Vasas Hadosztályt és a már említett 32-es gyalogezredet mint olyan alakulatokat, melyeket a munkásság, illetve majnem 100 százalékosan Budapest és környéke állított ki.

15 A budapesti munkások felfegyverzése olyan esemény volt, amelynek híre messze túljutott határainkon is. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a nemzetközi proletariátus aggodalommal figyelte a világsajtóban lábra kapó híreket a magyar főváros végveszélyéről, a román királyi hadsereg akadálytalan előretöréséről. A nemzetközi közvélemény május első napjaiban a Tanácsköztársaság megdöntésének hírére volt felkészülve. A viharos sebességű talpra állás nagy megkönnyebbülést váltott ki Szovjet-Oroszországban, s mindenütt szerte a világban azok között, akik szimpátiával követték a halálos gyűrűbe szorított kis nép bátor kiállását a sokszoros túlerővel szemben. Csicserin külügyi népbiztos Kun Bélához küldött távirata is erről tanúskodik: „Felhasználom ezt az alkalmat, hogy kijelentsem Önnek, hogy mi a Budapesten beállott változást lelkesedéssel fogadjuk. Magyarország forradalmi proletariátus melle a proletárszabadság erős vértje."

16 S Csicserin szavaival szólva, a budapesti és környéki munkásság valóban önnön testével fogta fel az intervenciót. A 7., 8., 9. munkásezredből és a 32-es gyalogezredből szervezett 1. munkáshadosztály tíz nappal a toborzása után parancsot kapott Miskolc visszafoglalására. Öt nap múlva — megfelelő előkészítés után — a támadás megindult. A cseh intervenciós csapatok