Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Spira György: A FORRADALMI ORSZÁG SZÍVE 1848—1849

az eddigi elkülönítettségükből úgyis régóta kitörni vágyó zsidók óhajainak is, s a polgári jogegyenlőség kívánalmainak önmagában persze szintén megfelelt, megszületését azonban gyaníthatóan mégsem a jogegyenlőség iránti vonzalom hirtelen feltámadásának köszönhette. (Amint nyilván a budai városatyák sem merő demokratizmusból szüntették meg még novemberben a tabáni szerbek külön külvárosi albíróságát, hanem hogy ezzel a nagyobbrészt a magyar forradalmat őszintén támogató - helybeli szerbek elleni kockázatmentes fellépéssel végre olyan látszatot keltsenek, mintha hasonló kérlelhetetlenség töltené el őket a — nagyobbrészt a magyar forradalommal szembefordult — délvidéki szerbek és a magyar forradalom más ellenfelei iránt is.) Miért is a pesti zsidók közigazgatási különállásának felszámolása éppen a liberális sajtóban kapta meg a maga bírálatát.76 4. A MÁSODIK ELLENFORRADALMI TÁMADÁS FOGADTATÁSA Nagyobb port azonban ez az intézkedés semmiképpen sem verhetett fel, mert a közvélemény figyelmét december második felében már ennél ezerszerte égetőbb ügyek kötötték le. Az ellenforradalmi körök ugyanis, bár novemberben még elsősorban az alig térdre kény szeri tett bécsiek megrendszabályozása foglalkoztatta őket, november derekán már a Magyarország elleni második ellenforradalmi támadás — október elején félbeszakadt előkészületeit is újrakezdték, s ennek látható jeleként a végrehajtó hatalmat Ausztriában november 21-én Felix Schwarzenberg herceg elnökletével egy ha lehet elődeiénél is ellenforradalmibb szellemű kormány vette át, majd december 2-án a tehetetlen V. Ferdinánd helyett a trónra is új uralkodó lépett Ferdinánd unokaöccsének, a fiatal, de máris rendkívül keménykezűként ismert Ferenc Józsefnek a személyében. December 13-án pedig a Magyarország elleni újabb ellenforradalmi roham immár ténnyé is lett, amennyiben Win dis eh-Gr ätz ezen a napon 43 44 ezer emberével átlépte az osztrák magyar határt, hogy azután gyors előnyomulásba kezdjen egyenest Buda felé. S minthogy a határszélen felsorakozott 25—26 ezer főnyi feldunai hadtest, amelynek Görgei Artúr tábornok állott az élén, az ellenség előrenyomulását nemcsak feltartóztatni, de még lelassítani sem tudta: a testvér-városok lakóinak óriási többsége már december harmadik hetében arra a következtetésre jutott, hogy a most egymás után császári kézre kerülő dunántúli városok sorsát hamarosan Buda és Pest is osztani fogja. A polgárság szelleme pedig ettől a helyzetmegítéléstől a korábbinál persze semmivel sem lett forradalmibbá. Mint ezt már az az országgyűlési pótválasztás is kellőképpen tanúsíthatta, amelyet a Bamberg halála után külföldre menekült Trefort utódjának megválasztása végett — december 17-én tartottak a Terézkülváros felére kiterjedő 3. számú pesti választókerületben. A szavazáson ugyanis a választójogosultaknak csupán a fele jelent meg, s a szavazattöbbséggel az egymás ellenében fellépő két liberális jelölt, a volt szószólói segéd, Molnár György gombkötőmester, illetve a Magyar Nevelési Társulat elnöke, Ney Ferenc kisdedóvó-intézeti igazgató közül a szavazóközönségnek még e nyilvánvalóan jobbik része is a mérsékeltebb jelöltet, Molnárt tüntette ki, jóllehet a liberális értelmiségieken kívül a radikális választók is mind Neyre szavaztak.77 Ennél is beszédesebben vallott azonban a polgárság szelleméről a decemberben lebonyolított fegyverbegyűjtés. Kossuth ugyanis december 14-én elrendelte, hogy a pesti és a budai nemzetőrök lőfegyverek helyett ezentúl lándzsákkal teljesítsenek szolgálatot, az eddig általuk használt többezer álladalmi tulajdont képező lőfegyvert pedig bocsássák a még felfegyverzet len honvédzászlóaljak rendelkezésére; s az érdekeltek ennek a parancsnak rendben eleget is tettek. A testvér-városok lakóit azonban Kossuth ezzel párhuzamosan arra is felhívta, hogy a saját tulajdonukban lévő lőfegyvereket szintén engedjék át a honvédseregnek (vagy ajándékképpen, vagy illő darabonkint 12 forintnyi megváltási díj fejében); ennek a felhívásnak pedig már alig-alig lett foganatja: Budán válaszul mindössze 28 puskát szolgáltattak be, s a kérdéses fegyverek közül a pestiek is csak minden negyediket ajánlották fel a honvédsereg számára.78 A polgárság soraiban uralkodó szellem azonban korántsem volt jellemző a testvér-városok lakosságának egészére. Az egyetemi haditanfolyam hallgatói például, értesülvén az ellenforradalom második rohamának megindulásáról, már december 15-én tömegesen kérték, hogy szabadcsapatot alakíthassanak és azonnal táborba szállhassanak. S Kossuth kezdetben helytelenítette ugyan ezt a tervet, mert azon a véleményen volt, hogy az önvédelmi harc ügyének a szóban forgó fiatalok nagyobb szolgálatot tudnának majd tenni a tanfolyam befejezése után, 19-én azonban, látván az ellenség rohamos közeledését, már maga is elkerülhetetlennek ítélte, hogy a főváros lakóit újabb szabadcsapatok kiállítására hívja fel, s ettől fogva a haditanfolyam hallgatóiból alakítandó szabadcsapat megszervezését sem ellenezte többé. Néhány napos késéssel tehát végül testet is ölthetett a mintegy kétszáz főnyi pesti egyetemi légió, hogy azután januárban a haditanfolyam egyik tanárának, (a nevét később Keményfire változtató) Hartmann József századosnak a vezényletével immár fegyveres tevékenységét is megkezdje a Tisza mentén. A terézkülvárosi pótválasztás Fegyverbegyűjtés További szabadcsapatok keletkezése