Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Spira György: A FORRADALMI ORSZÁG SZÍVE 1848—1849

V. A FORRADALOMTÓL BÜCSÜZÖ BUDAPEST Április 24-én azonban, amikor Aulich csapatainak egy része valóban bevonult Pestre, úgy tetszett, mintha itt egyelőre mégis mindenki megfeledkezett volna a budai várba bezárkózott császáriak közelségéről. Hiszen a város határából a városközpont felé vezető útvonalakon ezen a napon már a kora reggeli órákban tízezrek zsúfolódtak össze, és az utcákat ellepő emberek most valamennyien magukra tűzték hónapok óta rejtegetett (vagy az utolsó pillanatban hirtelen beszerzett) nemzetiszínű és vörös tollaikat, szalagaikat meg kokárdáikat, amint e reggelen a házakat is egyszerre elborították a háromszínű lobogók. S amikor azután az ünnep főszereplői is színre léptek, harsogni kezdett az éljen, s a honvédeket a várakozók csókokkal, ölelésekkel, virággal, kaláccsal és borral árasztották el. Majd, mikor kiderült, hogy a szabadítók zöme továbbra is a városon kívüli táborokban maradt, a pesti nők közül sokan kocsiba ültek s e táborokba siettek, hogy a be nem jötteket szintén enni- és innivalóval lássák el. Alkonyat tájt pedig az ablakok legtöbbjében gyertyák gyúltak, úgyhogy az est leszállta után a budai várfalakon őrt álló császári katonák olyan kivilágításban gyönyörködhettek, 'amilyenre az előző esztendő márciusa óta nem akadt példa Pesten.102 1. AZ ÚJJÁÉLEDŐ PEST S még ugyanezen a napon megkezdődött a pesti városigazgatás törvényes rendjének a helyreállítása is, amennyiben a császáriak által önkényesen hivatalba helyezett városi tisztviselők közül azok, akik pártfogóik távozása után is Pesten maradtak, a Ságody Sándor kezdeményezésére most ismét összeült közgyűlés színe előtt letették hivatalukat s ennek megtörténtével a közgyűlés kinyilvánította, hogy a város igazgatása a továbbiakban megint azoknak a feladata lesz, akik tisztségüket annak idején az 1848 : XXIII. törvénycikk előírásai szerint tartott szabályszerű tisztújításon nyerték el. Ami a császáriak által elmozdított tisztviselők teljes rehabilitálását jelentette, —- igaz, anélkül, hogy egyszersmind az eddigi állapotokkal való gyökeres szakítást is jelentette volna, hiszen a megszállás időszakában tevékenykedő (s nagyrészt igen buzgón tevékenykedő) városi vezetők zöme maga sem új ember volt, hanem szintén az előző év júniusában rendezett választásokon nyerte el tisztségét. De hiába: a közgyűlés 1 nemcsak arra nem látott okot, amit ez alkalommal a városatyák egyike indítványozott, hogy tudniillik „az ellenség alatt szolgált tisztviselőknek jegyzőkönyvileg köszönet szavaztassák", hanem arra sem, hogy e tisztviselőknek 'abból a csoportjából, amely előzőleg szabályos választás révén jutott hivatalra, most bárkit is elmozdítson. S ezt még csak lehet magyarázni azzal, hogy a közgyűlés nem akarta magára testálni azokat a jogokat, amelyek a szavazó-Változások a városigazgatáé terén 30. Aulich Lajos tábornok, Pest felszabadítója. Krauser litográfiája, 1849