Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Spira György: A FORRADALMI ORSZÁG SZÍVE 1848—1849

egy esetleges fegyveres felkelésre, január elején a honvédelmi bizottmánnyal együtt csaknem valamennyien eltávoztak Pestről s az ellenséges megszállásnak még kevésbé vetették alá magukat olyan emberek, akiktől nemcsak egy esetleges fegyveres felkelésben való egyszerű részvétel, hanem a felkelés kezdeményezése és megszervezése is várható volt volna.94 A császáriak tehát a valóságban ok nélkül készültek fel a legrosszabbakra, s így, amikor mégis a fenyegetőzések fegyveréhez folyamodtak, ezzel a valóságban nem saját biztonságukat, csupán az irántuk ellenérzéssel viseltetők számát öregbítették. Holott egyébként persze maguk sem népszerűtleníteni, hanem lehetőleg éppenhogy népszerűsíteni szerették volna az általuk képviselt ügyet, s amit ennek érdekében megtehettek, azt meg is tették, — bár sokat természetesen nem tehettek, mert önmaguk lényegét semmiképpen sem tagadhatták meg. Annyi azonban bizonyos, hogy — ha a politikai elnyomáson nem is legalább a lakosság egyes csoportjainak rohamosan súlyosbodó megélhetési nehézségein próbáltak időnkint enyhí- A megszállók teni. Felfigyelvén például arra, hogy a többezer főnyi helybeli napszámos-tömegből bejövetelük szociáióta milyen sokan maradtak munka nélkül (hiszen Pest eleste után magától értetődően azonnal PollilkaJa megszűntek azok a város határában folyó sáncolási munkálatok, amelyeket annak idején a honvédelmi bizottmány kezdeményezett, majd március elejére befejeződött az addig legtöbb munkáskezet foglalkoztató pesti építkezés, az Üllői úti laktanya építése is), belátták, hogy ha elejét akarják venni ,,a közcsendet megháborító kicsapongások"-nak, akkor a kenyértelenek számára újabb munkalehetőségeket kell teremteniök; s nemcsak a Perczel támadása által keltett aggodalom, hanem ez a felismerés is közrejátszott azután abban, hogy már január végén erődítési munkálatokba fogtak Budán. Amikor pedig március elejére nyilvánvalóvá lett, hogy a tétlenül tengő napszámosoknak így is csupán egy töredékét tudják munkához juttatni, akkor a honvédelmi bizottmány félbemaradt művének folytatására is elszánták magukat, s - igaz, most a császári hadsereg érdekeire hivatkozva — Pest határának körülsáncolását is újrakezdették. S mert figyelmüket természetesen a megélhetési költségek szakadatlan növekedése sem kerülte el, közben a budai várerődítési munkálatokra szegődtetett emberek napszámbérét is felemelték 24 krajcárról 30-ra, vagyis akkora összegre, amekkorát a pesti sáncásóknak a hatóságok már bejövetelük előtt is fizettek. Ezzel azonban még egyáltalán nem értünk a császáriak ilyen természetű intézkedéseinek a végére. Mert ők segédkezet korántsem csak a legszegényebbeknek iparkodtak nyújtani, hanem azoknak is, sőt elsősorban éppen azoknak, akikre leginkább támaszkodhattak. Március végén tehát tetemes fizetésemelésben részesítették a városi alkalmazottakat is (a fizetésemelésről szóló közlést persze nem mulasztva el kiegészíteni azzal a figyelmeztetéssel, hogy „havaiamelyikük részéről hanyagság . . . fog tapasztaltatni", akkor az illető „hivatalából azonnal elbocsát-28. A forradalom idején tető alá került egyetlen pesti középület: az Üllői úti laktanya. Fuchsthaller Alajos rézmetszete c 83