Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Spira György: A FORRADALMI ORSZÁG SZÍVE 1848—1849

IV. A VÁROS AZ ELLENSÉG KEZÉN Január 5-én ugyanis már a főváros kiürítését kormánybiztosként irányító Csány László meg az utolsó honvédcsapatok is elhagyták Pestet, s még ugyanaznap lezajlott Wíndisch-Gratz seregének bevonulása is. S bár a helyükön maradt városi vezetők a liberálisok is — azon voltak, hogy tőlük telhetően minél jobb szájízt keltsenek az ellenségben, miért is egyfelől minden követ megmozgattak annak érdekében, hogy fegyvert lehetőleg senki se emeljen a bevonulókra, másfelől meg siettek Windisch-Grätzet feltétlen engedelmességükről biztosítani s ennek látható jeleként nemcsak a fekete-sárga lobogókat tűzették ki azonnal a testvér-városok tornyaira, hanem a tőlük követelt hódolati nyilatkozatokat is haladéktalanul útnak indították Ferenc József címére: a császáriak kezdettől fogva váltig a legteljesebb gyanakvással tekintettek közülök mindazokra, akik korábban —- akár csak kicsit is — rokonszenvezni látszottak a forradalmi törekvésekkel.83 1. A MEGSZÁLLÓK BEMUTATKOZÁSA A császáriak tehát a nagy igyekezet ellenére is elengedhetetlennek érezték, hogy a városi vezetők gárdáját most alaposan megrostálják. Kivált Pesten, ahol az 1848 júniusában lebonyolított tisztújítás a liberálisok nagyarányú térhódítását eredményezte volt. S ennek megfelelően 26. A császári csapatok bevonulása Pestre 1849. január 5-én (az ekkor ténylegesen jelen nem volt disch-Grätz és a ténylegesen is jelenvolt Jellacic vezetésével). Wilhelm Ramming litográfiája, 184.)