Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

re még FBM II. 154 —158. is), omnibusz-autóbusz üzemtervei: 114 — 115, 196 —197, a Városi Villamos megváltására: 62-64, 74-79, 100 101, 115 -117, 193-194. — Egészségügyre: 40Bp (Szabó) 484 — 495, valamint az egészségügyi kiadásokra uo. (Ráez) 312 — 314; mentőkre: 50 BÖME; a budapesti egészségügyi személyzet számára: StK 53. 173, és BpCLj; a budapesti halálozási arányszám fővárosi és kerületi alakulására (és benne a járványok szerepére): 40Bp (Pikier) 136 — 143; a budapesti halálozási arányszám országos viszonylatban 1901 — 1908 átlagában: MVStEk 183 — 185; a temetőkre: 40Bp (Szabó) 511 — 523. Köztisztaságra uo. 496 — 499, valamint BpStEk III—XII. megfelelő fejezetei, 1912. évi állapotra: fentebb i. h. Tűzoltóságra: M. Tűzoltóság 190 -202, a budapesti önkéntes egyletekre: 135 —139, üzemi tűzoltóságokra: 142 — 163 — valamint a BpStEk minden kötetében a Közbiztonság és tűzoltás c. fejezetben adott igen részletes számszerű adatok. A jelesebb tűzesetekre: a l'HNN 1 933 - 1936. évfolyamaiban olvasható visszatekintő összefoglalások. 10 Elővárosi urbanizációra

legjobb összefoglalás ( 1906. éveleji állapotokat mutatva): Bárczy— Harrer (egyes részletei FBM II. 75 — 78). A Wekerletelepre: Cités ouvrières se construisant aux frais de l'état dans les environs de la ville de Budapest. Bp. I 913. Az elővárosi övezet műszaki urbanizációjának főbb típusaira: Borovszky az egyes helységekre vonatkozó fejezetének megfelelő részei alapján, valamint a III. II. sz. jegyzetben hivatkozott kerülettörténetek ezzel foglalkozó fejezetei alapján. 11 A

Krúdy-idézet: A vörös postakocsi. Vallomás. Bp. 1963, 31. A Csontváry idézet: Csontváry emlékkönyv. Szerk. Németh Lajos. Bp. 1976, 44. A társadalmi szerkezet átalakulására a kereső népesség szintjén alapadatok: StK 53. 25, az elővárosi övezetre: Thirring, StK 78/1; a társadalmi réteg- I ződés az itt tárgyalt kategóriák szintjén számszerűleg: StK 53. 27; az adóösszeg szerinti megoszlás: 1904-re: BpStEk IX. 346, 1910-re: Khi 1910—1915, 727. sz., 393 — 399. A budapesti társadalmi szerkezetnek a magyar társadalomban elfoglalt helyét illetőleg Hanák Péter, Vázlatok a századelő magyar társadalmáról. TSz 1962, 2. sz. 12 A

nagypolgárokra és adóalapjuk jellegének változására (1888-1917): Vörös, TBM XVII, XIX, és az ott megadott irodalom; az 1897. és 1912. évi adóalap szerinti tagolódásra: BpStEk IV, XI. 148. A zsidó nagypolgárok útjára a mozgás modelljeként: McCagg, 137. 13 A

választójogosultak számára: FL, Budapest Székesfőváros Levéltára, KvNj (az idézet t évekből), és 1894-1912-ből kerületenként: BpStEk VII. 343. Az összes budapesti választójogosultak eloszlása a 24, ill. 30 éven felüli férfinépességben: Khi 1910 — 1915, 727. sz. 401—445, 516; a választójog tervezett bővítésével számított növekedés annak a lehetséges jogalap főbb kategóriái közötti eloszlásával: uo. 516; az 1904. évi felmérés szerinti tagozódás végeredményei: BpStEk VII. 344 — 347, és (változatlan lenyomatban) VIII. 344 — 347. A törvény igen alapos, polgári radikális beállítottságú bírálata ennek során a budapesti társadalom szerkezetére is figyelemreméltó utalásokkal: Bácz, 1913. A választók valóságos létszámára (a törvény alapján végrehajtott összeírások szerint): BpStEk XII. 102. Az elővárosi övezet választóinak helységenkénti létszámára: PML, Pest—Pilis —Solt —Kiskun vm. Levéltára, KvNj (az idézett helységekből és évekből). 14 A

proletariátus létszámának és szerkezete arányainak változására: StK 53. 27; a kisipari-nagyipari munkásság arányának változására és a nagyipari ágazat eloszlására: uo. 104—105 (a nagyipari munkássághoz nem számítva a vendéglátóipar nagyüzemi formáiban foglalkoztatottakat), valamint: Gyáripari stat. 1910, 378 — 381; az elővárosi övezetre az 1910. évi népszámlálásnak a húsznál több munkással dolgoztató üzemekre vonatkozó adatait idézi: Berend -Bánki, TBM XIV. 549-550. A gépipari szakosodásra: MVGEÉk 1913, 115 — 119 (a munkabérstatisztikához kidolgozott szakmajegyzék); a fiatalodásra: StK 53. (1900) ós 43. (1906); a gépipar munkásságának területi utánpótlására: Méhely 27 — 33, szakmai előéletükre: uo. 33 — 35; az emelkedés lehetőségére: 53 — 54. A gépipari munkásság iskolai végzettségére: Méhely 35, de a négy eleminek is elégséges voltára: uo. 56; a válságban demoralizálód va hazamenő elemekre: uo. 32 — 33; a szakmunkások iránti igényre és a munkások képesítés szerinti kategóriáira : uo. 35; az egyes munkáskategóriák maximálisan teljesítőképes korára: uo. 41 — 53. A női munkaerő létszámalakulására: StK 53. 27 (a statisztikai értelmezésben 1890 ós 1900 között beállt változások folytán az adatok nem illeszkednek pontosan); összetételére: Gyáripari st. 1910, 384 — 396. A munkabérekre : uo. 115. és XIV —XV. tábla (1900. évi munkabérek: BpStEk VII. 112 — 116.); a Méhely által adott, túlságosan (bár Budapesten viszonylag legkevésbé) rózsaszínűnek ábrázolt képet Jászai Samu cáfolja, ill. igazítja helyre: Munkás ügyi Szemle 1916. 406 — 412. A fluktuációra a gépiparban: Méhely 23; a választójogi statisztika vonatkozó adatai: Khi 1910 — 1915, 727. sz. 401 -445. A jelenség magyarázatára az egész ipari munkásság vonatkozásában: Szabó Ervin, Az ipari munkásság hullámzása. Bp. 1913. A munkásarisztokráciára: Gyáripari stat. 1910 a munkabérek kapcsán idézett helyei; 1900. éviek: BpStEk VII. 112 — 116; országos arányaira: Berend—Bánki 1955, 316. Jellemző a GyOSz egyik igazgatójának nyilatkozata, amely szerint számos iparágban (pl. nyomdaipar) tulajdonképpen már nincsenek is előmunkások (ezt a kategóriát ui. a választójogi törvény kedvezményezi), hiszen nemcsak az előmunkások, de egész szóles munkáskategóriák bére áll azon a színvonalon, amelyen a törvény az előinunkást minősíti. (Idézi: Bácz, 1913, 99.) A tisztviselői és munkásfizetések különbözőségére a fővárosi hivatalnokságot illetően: 40Bp (Márher) 204 — 206, egyéb pályák kereseti viszonyainak öszszehasonlítása: Méhely 59 — 61, XXV. t.; a világháború előtti összehasonlító adatok: Gál Benő 1914. 15 A

polgári társadalom válságjelemek a budapesti zsidóság útjában, a szabadkőművesség, a sport, a bűnözés vagy a szociális gondoskodás alakulásában való tükröződésére: Vörös Kzir. A lakásviszonyokra, a táblázatok forrásaiként is, StK 43. (1906), és Pikier 1911, a lakáskategóriák mögött álló társadalmi rétegek meghatározásával. Az árak emelkedésére a táblázat StK 53. 188 — 189. alapján. A drágulás kibontakozásának kronológiáját (1901 — 1910-re) Tonelli Sándor állította össze (Drágaság 386 — 415), uo. uő. a kötet függelékében bőséges bibliográfiát is ad. A drágulás okainak a kötetben adott sokféle magyarázata közül Varga Jenő marxista elemzése (216 — 264) bizonyult a reálisnak, mely a világpiacon a kartellek megjelenésének, a mezőgazdasági termelés lemaradásának ós a Monarchia vódővámos politikájának tulajdonítja a drágulást. A drágulás folytán a budapesti életmód válságának sokoldalú adatszerű és jó megfigyelésről tanúskodó ábrázolása: Pásztor Mihály, Az eladósodott Budapest. Bp. 1907. A részletek közül az 550 kg élelem áremelkedésére, a 6 tagú család megélhetési költségeinek emelkedésére, a fogyasztás csökkenésére: Bihari 17 — 19, 37 — 39. Lóhirs kimérésére: StK 53. 185; a kispesti munkáslakótelepről szóló 1908. évi XXIX. tc. az áraknak a bérek emelkedését paralizáló hatását beismerő miniszteri indokolása: MT 1908. 1G A

társadalomnak a város térkópén a lakásviszonyok szerinti megoszlására: StK 43. (1906) (fog-