Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

Hogy a háború a hadiszállítások és az ezek nyomán 1916 második felétől érezhetővé vált rend­kívüli, már inflációs jellegű pénzbőség révén Budapest gazdag embereinek számát mennyire megnövelte, az Budapest legnagyobb adózóit vizsgálva válik jól láthatóvá. 30 és 40 ezer korona közötti évi adót 1913-ban még csak egy, négy év múlva azonban már 12 személy fizetett, 9 ezer koronán felüli évi adót pedig, míg 1913-ban csak 104, addig 1917-ben már 200 személy. A fővá­rosi virilisták élcsoportjába ennek során lépnek be egyes, korábban nem túlságosan előkelőnek vagy jövedelemzőnek tartott olyan foglalkozások, mint 1915— 16-ban két szénkereskedő, 1917-ben egy konzervárus, 1916 -17-ben három fakereskedő — és így kerülnek a jegyzék élére a borjúbizományos Leblangok. 1914-ben az ilyen jövedelmek lefölözésére születik meg a hadinye­reség-adóról szóló XLVL, majd 1916-ban a XXIX. te, mely a háború előtti öt évből kiszámított átlagos évi nyereséget meghaladó, ill. új alapítások esetén a saját tőke 6 %-ánál nagyobb jöve­delmeket sújtja. A jövedelmek azonban így is hatalmasra nőnek, és elhelyezkedést kezdenek keresni maguknak. Jellemző, hogyan fordul ennek során éppen 1916 végétől az így létrejött felhalmozás a hagyományos budapesti ház- és telekingatlan felé — jóllehet a házbérjövedel­meket a kormány már a háború első hónapjaiban radikálisan befagyasztja, az új építkezés pedig elsősorban anyaghiány miatt lehetetlenné válik. így lesz érthető, hogy a telkek, de nem kis rész­ben a meglevő házak iránti kereslet és így ezen objektumok értéke is most gyorsan emelkedni IÎ94. A pesti polgár ismerkedik a lövészárokkal: bemutató lövész­árok és látogatói 47 737 393. A pesti polgárőr ismerkedik a fegyverrel

Next

/
Oldalképek
Tartalom