Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

386. A csepeli szikratávíró-állomás antennatornya működve, 1919 tavaszán majd a Tanácsköztársaság Moszkvával létesítendő kapcsolatainak szolgálatában fog működni. Budapest régen oly nagy jelentőségű, mostanra azonban már némileg háttérbe szoruló kereskedelmi funkcióit a világháború jelentősen befolyásolta és módosította. Ez már a főváros áruforgalmának adatain is tükröződik: az 1913. évi közel 70 millió métermázsás behozatalnak 1918-ig 42 millió, ugyanezen idő alatt a kivitelnek 32 millió mázsáról is 18 millió mázsáig való zuhanásán. Es ha ezek az adatok teljes értékű képet már csak azért sem adnak, mert az elővárosi övezetnek a háborús gazdálkodásban különösen növekvő és így szükségképpen igen jelentős nyersanyag-behozatala, és ami még fontosabb, gyáriparának késztermék-kivitelét kimutató adatai nem szerepelnek bennük, már az a tény, hogy a háború első napján a tőzsde a tőzsdetanács rendeletére zárt kapukkal fogadja a nyitásra megjelenő közönséget, jól mutatja a kereskedelem feltételeinek hirtelen és teljes megváltozását. A zárlat egyelőre csak három napra szól — ami alatt csak annyit engedélyeznek, hogy a függőben levő kompenzációkat a nagy termeken kívül, tehát nem hivatalosan a felek még lebonyolíthassák. A következő napokra azonban világos lesz az is, hogy a tőzsdei áruüzlet régi szervezetében az új viszonyok között nem állhat meg. Hiszen már a háború első napján betiltják a háborús viszonyok között valóban fenntarthatatlan határidős termény üzletet, amivel az egész tulajdonképpeni tőzsdei tevékenységet megbénítják, így azután csak a készáruüzlet megy tovább, de ez is igen szűk és egyre szűkülő keretekben. Az árjegyzőbizottság ugyan még mindennap összeül, de a csekély üzlet folytán az árakat már nem is lehet megállapítani, így ezek helyett a ténylegesen létrejött üzletek árai kerülnek rá az árjegyzőlapra: kivált az első hónapokban nemegyszer igen szeszélyesen alakult árak. Ám ahogy a háború kitörésekor azonnal kiemelték az árjegyzőlapból az ugyancsak bezárt értékbörzét és a határidős kurzusok regisztrálására szolgáló részt, végül, 1915 tavaszára már maguktól elmaradoznak az effektív üzleti árak is. A terményárakat ugyanis a főbb terményekben már korán maximálják, és a nem maximált áras üzletkötés ezekben a cikkekben ettől kezdve kizárás terhe mellett tilos. Az ügyes kereskedők persze még igyekeznek megtalálni a módját annak, hogy az áru nem maximált áras cikké minősítésével továbbra is megtalálják számításukat, és 1915-ben olyan, hivatalosan nem jegyzett árukban is jelentős forgalom alakul ki, mint a köles, káposzta, heremag, burgonya, mák, dió, zsír, sajt, tarhonya, szilva, rizs, vetőmag. 1916 elején azonban a maximált áras terményekben (búza, rozs, árpa, tengeri és olajos magvak) már semminemű forgalom nincs, hanem a hadigazdálkodás és a hadseregellátás igényeinek sodrában