Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

következő években Budapesten egyre-másra jelennek meg a hosszabb-rövidebb ideig tartó kabaré-vállalkozások: 1908-ra már Nagy Endre is átmegy a mai Népköztársaság úti, csak egy éve megnyílt Modern Színpadra: a következő 5 évben itt bontja ki a magyar kabaré sajátos lehetőségeit — hogy visszalépésekor 1913-ban az a Medgyaszay Vilma vegye át a színházat, aki rendkívüli előadóművészi képességeivel a modern budapesti sanzont is a kabaré kereteiben teremtette meg. A tőkés fejlődés korszerű törvényszerűségei azonban korunkra a tömegszórakoztatásnak ezen a területén is érvényesülnek olyan nagyszabású, a tömegszórakoztatást már mintegy nagyüzemileg koncentráló tőkés nagyvállalkozásokat teremtve, mint az említett millenniumi, s az első világháborúig változó bérlők kezén változó sikerrel még működő, de eredetileg is silány épületállagában egyre romló Osbudavára, vagy a város túlsó felén, a Lágymányosnak a vasúti hídtól északra elterülő nagy, a mainál még jóval nagyobb tó körüli területén ugyancsak 1896-ban létesített „Konstantinápoly Budapesten". A puszta parton felépített nagyszabású keleti stílusú épületcsoportban kávéház, mulató, színház, adriai sziklabarlang, olasz márványszobrokat és egy velencei üveggyár termékeit bemutató, árusítással egybekötött műhely stb. található; lehet a tavon török csónakokon csónakázni és teveháton nyargalni — emellett itt látható Szulejmán szultán 3 millió frank értékű (?) ezüstágya és díszsátra is. De hiába a hetenként többszöri tűzijáték, s a megnyitón a Nemzeti Szalon képzőművészeinek Rákóczi Konstantinápolyija érkezését bemutató jelmezes felvonulása, ez a vállalkozás hamar csődbe megy: ebben nagy része van a várostól való távolságának és főleg a látogatókat elriasztó, a Dunából és a tóból támadó, a fénytől vonzott szúnyogfelhőknek is. De a korszak folyamán megjelenik a nagytőke a főváros legigénytelenebb de sokáig legszélesebb hatósugarú tömegszórakoztatásában, a vurstliban is: itt az 1910-ben már csak a tömegszórakoztatás újfajta technikai eszközei miatt is szükségképpen nagy tőkével létesített Angol Park konkurrenciája válik egyre érezhetőbbé. Pedig, hogy az effajta igénytelennek tűnő tömegszórakoztatás milyen hatalmas jövedelem forrása lehet, azokból a feltételekből is látszik, melyek mellett 1908-ban az Állatkert kibővítése kapcsán áthelyezésre kerülő fővárosi cirkusz bérletét az ekkor már Londonban működő Beketow hajlandó átvenni. Ha évi 5000 korona bér fejében 10 évre megkapja a cirkusz bérletét, vállalja egy új cirkusz felépítését 400 ezer korona értékben — de akkor is, ha a bérlet csak 5 évre szól és 18 ezer koronába kerül évente, hajlandó vállalni a fennálló vasvázas épület 120 ezer koronába kerülő áthelyezését — ezt a változatot fogadja el végül a főváros tanácsa is. Mindehhez tudni kell, hogy a mindössze 380 ülőhelyes cirkusz csupán évi 4 5 hónapig volt üzemeltethető, lévén fűthetetlen — de jellemző a várható haszonra, hogy a vállalkozónak még az 5-éves bérlet mellett, és a produkció költségei nélkül pusztán az épület bérével már havi 10 ezer korona költség mellett is érdemesnek és kifizetődőnek látszik a vállalkozás. 373 — 374. Medgyaszay Vilma kabaréjának plakátján 191 3-ban (Pólya Tibor) és Nagy Endre a Royal Orfeum plakátján 1914-bm (Hahn)