Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

érzelmes-izgalmas ponyvaregény, a kupié, az operett igénylése lesz jellemző. A felhasználás vonatkozásában azonban már ekkor sincsenek társadalmilag tiszta profilok: a két típus határterületein meg is indul egyfajta összeolvadás, megfelelően annak a társadalmi folyamatnak, amely éppen a tömegkultúrát fogyasztó társadalmi rétegek vonatkozásában és éppen e korszakban a legerőteljesebben és legtömegesebben Budapesten bontakozik ki, hogy azután modellként szolgáljon az egész ország számára: a városias kispolgárosodásénak. Mert kétségtelen, hogy a kultúra mindkét típusának fejlődésében és mindegyik kulturális ágazat vonatkozásában a tömegkultúrában korszakunk folyamán elsősorban a kispolgári vagy legalábbis a kispolgárosodó rétegek számára jelentős tartalmat hordozó elemek erősödnek fel. Olyan tendenciaként, mely a fejlődés mindegyik területén többé-kevésbé élesen megfigyelhetővé válik. A kultúra két típusa közül korunkra a falusias-parasztinak fejlődése már jóformán megáll: egyre kevesebb utánpótlást kap faluról, hiszen időközben a falu élete is megváltozik és oda is egyre erőteljesebben nyomulnak be bizonyos városi as-polgári elemek. így azután nem meglepő, ha a spontaneitását elveszítő falusias-paraszti típusú tömegkultúrának is egyre inkább éppen Budapest lesz az egyik műhelyévé, ahol e kultúra talán legjellegzetesebb terméktípusát, a magyar nótát, egyre inkább nagyvárosi cigányprímások, a városba szakadt cigányozó urak és a dzsentri, igényeihez és ízléséhez asszimilálódó muzikális zsidók fogják továbbformálni. Ugyanúgy, ahogy a nyomda- és kiadói ipar budapesti összpontosulása következtében a kalendáriumok és népkönyvek kiadása is egyre inkább Budapestre koncentrálódik, budapesti szerzőket és szerkesztőket kezdve meg foglalkoztatni. A nagyvárosi A paraszti-falusias tömegkultúra ilyen kezdődő stagnálásával és válságával egyidőben — és lömegművelt' ellentétben — e kultúra városi és polgári típusa Budapesten gyors fejlődésnek indul. A nagyra seg uj elemei nfifá

v

áros immár

egyre erőteljesebben lesz képes érvényesíteni saját urbánusabb igényeit a falai közé beáramló, faluról érkező tömegekkel szemben: ha előbb a városias életmódnak csupán külsőségeit, majd fegyelmét, mostanra már a tömegműveltséget illetően is. Aminek legjellemzőbb tüneteként a városias tömegkultúra az előző korszakban még sokban nyers, durva, elnagyolt elemei most differenciálódnak, a differenciálódás során pedig finomulnak és egyre urbanizáltabb formákat vesznek fel, külsőségeikben egyre jobban hasonulva a magaskultúrához. Az ilyen irányú átalakulás egyik fő mozgatója tulajdonképpen az a városias típusú szenzációsajtó, melynek megjelenését mint láthattuk — éppen ezek az évek hozzák magukkal. A nagyváros és általa közvetítve az egyre táguló világ egyre gyorsabban érkező és részint egyre tágabb körből beszámoló, részint egyre rövidebben, határozottabban és közérthetőbben fogalmazott hírei a legszélesebb rétegek számára is hozzáférhetőkké és hatóerővé válnak. Ugyanakkor e sajtó új műfajai a legszélesebb tömegekhez is kezdik elvinni az ismereteknek azt a típusát, amit korábban, elsősorban a középosztály számára, a Vasárnapi Újság hírei, riportjai jelentettek, s ami ha sokáig még nem nyúlik is túl a kalendáriumok kultúráján, de mennyiségileg már növekszik és az ábrázolt világgal együtt modernizálódik is. Mert a városias típusú kultúra gyors fejlődését elősegíti az is, hogy új típusú közvetítői révén egy az egész világon kibontakozóban levő fejlődésből merítheti anyagát, szemben a falusias-paraszti kultúrának, mint láttuk, egyre apadó eredeti élménytartalékával. Ez a városias-polgárias tömegkultúrának nemcsak gazdagodását, hanem benne a kozmopolita elemek érvényesülését is elő fogja segíteni. Konkrét műfajaiban e tömegkultúra az irodalomban a ponyvaregény egyre városiasabb típusaiban jelenik meg: az események színhelyévé vagy legalábbis szereplőinek s cselekvéseinek meghatározójává a város válik: a hősök már urbánus polgárias környezetben, ilyen környezet szituációira válaszolva cselekednek és beszélnek. Most jelennek meg a jellegzetesen nagyvárosias detektívtörténetek, a kalandregények, sok egzotikummal, ill. bizonyos esetekben giccsel, de már több információval és többoldalúan aktív, intellektuálisabb magatartástípusokkal, mint az előző korszak kezdetlegesebb, durvább ponyvafüzetei. Es talán nem is egészen véletlen, hogy a ponyvaregények nagy tömege éppen az 1905 —06-os évek feszültsége utáni oldódásban lepi el a várost és rajta keresztül az egész országot. Mert 1907 08-ban jelennek meg 53 füzetben a híres amerikai detektívregény figurának, Nick Carternek kalandjai, amit rövidesen egy A magyar Nick Carter (A mi Sherlock Holmesünk) című sorozat is követ; jellemző, hogy 3 megjelent füzetéből 2 (A Citadella bűne, A háremtől Pestig) már a fővárosban játszódik. 1908-ban jelenik meg először magyarul Leblanc híres kalandorának, Arsène Lupinnek története; ugyanebben az évben 35 füzetben a Vadnyugat is betör Budapestre Buffalo Bill kalandjaival; s az egész korszakot aláfesti az atyamester: Conan Doyle jórészt Sherlock Holmes, a mesterdetektív körül csoportosuló, csak 1900 és 1910 között kb. 50 magyarul is megjelent regénye. Megjelenik és gyorsan szétterjed a modern nagyvárost tükröző álirodalom is, a hazai bestseller kezdeteivel, legjellegzetesebben talán Szomaházy Istvánnak most, a századfordulón kibontakozó munkásságában (Mesék az írógépről, A Sas utca, Biaritz és Társa stb.) válva megfigyelhetővé. Ugyanezt figyelhetjük meg a tömegműveltség zenei vonatkozásaiban is. Szemben az eredeti forrásaitól elszakadva, fejlődésében lassan megrekedő, falusias-népies típusú zenei tömegművelt-