Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Spira György: A FORRADALMI ORSZÁG SZÍVE 1848—1849

MÏÏ2 AMAMltí 25. Abraham Ganz, fiája, 1867 Id. Marastoni József litográaki nyolcszáz atillára való rézgombot ajándékozott a pesti csatároknak.67 A honvédsereg igényeit kielégíteni azonban a kézműipar egymagában akkor sem tudta volna, ha az összes többi mestert is ugyanilyen igyekezet hatotta volna át. A honvédelmi bizottmány tehát a nagyipar lehetőségeinek maradéktalan kiaknázásáról sem mondhatott le, s minél szerényebbek voltak ezek a lehetőségek, annál kevésbé. Figyelmének előterébe pedig a bizottmány a Vasöntő- és Gépgyár-Társaság pesti gépjavító műhelyét állította; a társaság ugyanis már április végén vállalta, hogy ezt az üzemet az államkincstárból folyósítandó 210 ezer forintnyi hitel felhasználásával fél éven belül fegyvergyárrá fogja átalakítani, s az ország így létrejövő első fegyvergyárának november közepén már meg is kellett volna kezdenie a kormány által megrendelt 100 ezer gyalogsági lőfegyver napi ötszázával történő szállítását. Hogy tehát segítségére legyen a fegyvergyárnak, a bizottmány a pesti puskaműves-, lakatos- és kovácsmestereket november 3-án arra kötelezte, hogy a tovább iákban alkatrészek készítésével ők is kapcsolódjanak bele a fegyvergyárban folyó munkába, november 9-én pedig lefoglalta a Középponti Magyar Vasúttársaság pesti szerműhelyeinek egy részét, s elrendelte, hogy ezentúl e lefoglalt műhelyek munkásai szintén fegyveralkatrészeket állítsanak elő. Majd fény derülvén arra, hogy a fegyvergyár Habsburgbarát vezetői alattomban szabotálják a gyártás megszervezését, Kossuth november 14-én a fegyvergyár állami tulajdonba vételét is habozás nélkül elrendelte. S a honvédelmi bizottmány egyidejűleg gondoskodott a gyár munkáslétszámának növeléséről is, úgyhogy a korábban hatszáz fő körül mozgó munkásgárda az év végéig közel másfélszeresére bővült, s ezzel meg új üzemépületek emelésével lehetővé vált, hogy a gyár november második felében még csak napi 120 puskára rúgó teljesítménye december végére már megkétszereződjék. Közben pedig a bizottmány lépéseket tett újabb hadianyaggyártó üzemek létesítése érdekében is. Már október végén berendeztek például egy kisebb fegyvergyártó műhelyt a budai fegyvertár egyik helyiségében is, s^ itt 60 munkás bevonásával ettől fogva szintén előállítottak napi 30 35 puskát. Majd a pesti Újépületben — nem kevesebb mint kilencszáz ember mozgósításával — megkezdték puskagolyók gyártását is. De létrehoztak a Váci úton egy ágyúöntödét is, s ehelyütt az év utolsó másfél hónapjában hetente 6 ágyúval gyarapították a honvédtüzérség fegyverzetét. December végén pedig Kossuth azt is elrendelte, hogy az óbudai hajógyár térjen át szuronyok készítésére. S ez éppúgy nem volt magában álló eset, amint előzőleg a vasúti szerműhelyek egy részének az igénybevétele sem: az ágyúgyártás céljaira például Kossuth mind a hajógyárnak, mind a vasútnak lefoglalta egy-egy esztergapadját, az Egyetemi Nyomdának meg egy hidraulikus sajtóját is, az ágyútalpak készítésére pedig a Lánchíd-építési igazgatóságot utasította, s e munka elvégzésének helyéül a Dunagőzhajózási Társaság pesti hajóhivatalának az épületét jelölte ki. Kényszerítő eszközökhöz azonban a honvédelmi bizottmány csak olyan magántársaságok esetében nyúlt, amelyek - mint éppen a Dunagőzhajózási Társaság meg a Középponti Magyar Vasúttársaság is —- kisebb vagy nagyobb mértékben osztrák részvényesektől függtek, s amelyekről ezért alapos okkal volt feltételezhető, hogy a magyar forradalom érdekeit máskülönben szintúgy semmibe vennék, akár a fegyvergyár vezetői vették volt. De hogy a hazai magánvállalkozókkal szemben is kényszert alkalmazzanak, az eszükbe sem jutott Kossuthéknak, s nem is kellett, hogy eszükbe jusson, hiszen a hazai nagyiparosok, a még csak kialakulóban lévő, de már bontakozó magyarországi burzsoázia első képviselői maguk is érdekeltek voltak az ország polgári átalakulásában és Ausztriától való függetlenülésében, s ezért a magyar forradalom ügyével közülök még azok is szinte mind fenntartás nélkül azonosították magukat, akik nem is Magyarhon szülöttei voltak. A Svájcból ide származott Abraham Ganz például, akinek Budán Hadfelszerelési cikkehet gyártó nagyipar