Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

problémák együttes érzékelésére és tárgyalására igen alkalmas voltát, politikai tevékenységét kiterjesztette általában a községi és ezen belül majd lassanként konkrétan a budapesti városi politikára is - bár sajátos módon kétségtelenül végig képtelenül arra, hogy várospolitikai feladatait és programját véglegesen tisztázza. A szociáldemokrata községi politika előzményei tulajdonképpen az 1897. évi pártkongresz- A

szodálszusig nyúlnak vissza, mely már ráirányította a figyelmet a községi ügyek politikai jelentőségére demo)crác'

la (és a tiltakozás szükségességére a dolgozókat kizsákmányoló fővárosi adóemelés, az élelmiszer- budapesti árak drágulása ellen ajánlva a kenyér áremelése helyett a luxus megadóztatását) anélkül várospolitika azonban, hogy e kezdeménynek ekkor még tartósabb folytatása lett volna. Legközelebb csak az 1900. évi pártkongresszus veti fel egy általános községpolitikai program kidolgozásának szükségességét, de az egész ország számára. Ezt azonban a következő kongresszusra halasztják, ám ott a községpolitikai problémák közül csak a fővárosi fogyasztási adó emelése elleni mozgalom kerül említésre, mivel mint megállapítják — a fővárosi politika ügyeinél általában az a tapasztalat, hogy az — már csak a virilizmus és a cenzusos választójog következtében is a polgárhoz hasonlóan, a munkást is csak kevéssé érdekli. így még egy általános program kidolgozásának igénye is csak 1904-ben fog újra jelentkezni; tervezetét azonban csak az 1907. évi kongresszuson fogja előterjeszteni Weltner Jakab. Ez azonban még mindig országos igényű tervezet: az általános titkos választójog követeléséből indul ki, amit a községi politikában is érvényesíteni kell; hangsúlyozza a teljes községi önkormányzat fontosságát, és azt, hogy minden állást választással kelljen betölteni; megszüntetendő a főispáni állás, ill. az ebben megtestesülő kormányfelügyelet; a községi jövedelmek alapját a progresszív jövedelmi, vagyon- és örökösödési adó képezze; a községi vagyont csak az összlakosság érdekében lehessen felhasználni, egyházi célokra pedig egyáltalán nem; a tervezet követeli a kötelező ingyenes népoktatást, és a felekezeti oktatás megszüntetését; községi néphivatalok, szegényügyi intézmények szervezését; a község saját kezelésében végzett vagy vállalkozóknak kiadott munkáiban a napi 8 óra munkaidő betartását; a községi alkalmazottakkal kapcsolatos társadalombiztosítási költségeknek a községi pénztár által való fedezését; a községi munkaközvetítést; munkásvédelmi intézkedéseket; a községi ingatlanvagyon megtartását, sőt lehető növelését; a házbérek községi szabályozását; ingyenes községi egészségügyi ellátást, ideértve a gyógyszerellátást is; az élelmiszerellátás községesít ését; községi élelmiszeripari üzemek létesítését. A kongresszus a javaslatot - melynek gyors realizálhatásában Weltner sem bízik — egy öttagú bizottságnak adja át felülvizsgálatra; ez hat hónappal a következő kongresszus előtt tartozik közzétenni megjegyzéseit és javaslatait. Még vissza fogunk térni arra, hogy az 1908. évi pártkongresszus elé a községi politikának nagyjából a Weltner-féle tervezetben kidolgozott javaslatai végül is miért elsősorban a lakásos az élelmi szeruzsora elleni harc vezető gondolatai szerint kiegészítve és csoportosítva kerültek tárgyalásra. Maguk a javaslatok kétségtelenül rendkívül konkrétak voltak, és az 1907. évi Weltner-féle programot olyan pontokkal egészítették ki, mint a közlekedési és a világítási üzemek községi kezelésbe vétele, a gabona- és állatkivitel korlátozása ós az állatbehozatali tilalmak megszüntetése, valamint a fogyasztók szervezése és ennek érdekében a szociáldemokrata Általános Fogyasztási Szövetkezet kiépítése. A párt ettől kezdve Budapesten állandóan felszínen tartja a kérdést, már csak azért is, mert az e szempontból valóban tűrhetetlen fővárosi állapotok és az érlelődő elkeseredés hatására 1908 folyamán kibontakozik a kormány és a főváros (utóbbinak már 1906-ban kezdeményezett, de jelentősen csak az 1908. évi városfejlesztési törvénnyel megtámasztott) lakásépítési akciója is. A párt azonban ekkor már ezeken túl, több, egyelőre meglehetősen gyéren látogatott népgyűlésen a budapesti gázgyárak községesítésének érdekében és a főváros említett építőprogramjának a belügyminisztérium által történt megcsonkítása ellen is felemeli szavát, kipellengérezi az új lakbérleti szabályrendelet hiányosságait éppúgy, mint a városi vezetőréteg protekcióval és panamával terhes egyes üzelmeit. Az 1909. évi pártkongresszuson a községi politika programja nem jön elő, de mikor a kongresszus után, májusban összeül a budapesti kerületek első pártértekezlete, azon Peidl Gyula egy részletes és immár sajátosan budapesti községpolitikai programot terjeszt be, nagyjában-egészében a Weltner-féle tervezet pontjai szerint haladva. Az értekezlet azonban ezúttal sem foglal konkrétan állást, hanem ezt még mindig csak vitaalapnak tekintve, tárgyalását a következő, decemberi értekezletre halasztja. Ezen az értekezleten azután a Szántó Béla által előterjesztett, különben néhány nappal előzőleg a Népszavában is közzétett, immár kifejezetten csak Nagy-Budapest számára kidolgozott községi programtervezet végül is egészen az első világháború végéig a legrészletesebb és legrendszeresebb várospolitikai tervezetként veszi sorra egy majdani szociáldemokrata fővárosi várospolitika problémáit. Bevezetésében hangsúlyozza, hogy a budapesti lakosság nyomorúságos helyzete csak demokratikus községi szociálpolitikával oldható meg, ennek előfeltétele pedig részint a városi politikai szervezet megváltoztatása, részint pedig a város és az elővárosok szoros gazdasági egymásrautaltsága folytán Nagy-Budapest megvalósítása. A tervezet ennek megfe-