Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Spira György: A FORRADALMI ORSZÁG SZÍVE 1848—1849

pedig Budára nézve ugyanúgy életbevágó fontosságú volt, akár Pestre nézve az ottani országos vásárok eredményessége. Pesten viszont ekkor tömegével akadtak emberek, akik különösebb buzdítás nélkül is készek voltak átvállalni a budaiakra háramló terhek java részét, s így Buda széleit 20-tól fogva napról napra százával és százával lepték el a sáncásásra önként jelentkező pestiek, kivált munkások, téglagyári és vasúti munkásoktól kezdve nyomdászokig és kereskedősegédekig.00 És hogy az ellenforradalmi támadás visszaverését szolgáló erőfeszítésekből teljesen kivonták volna magukat, azt még a pesti polgárokról sem lehet állítani. Nemcsak azért, mert kis számban ugyan polgárok is közreműködtek a budai erődítmények megépítésében, hanem azért sem, mert a szeptember 25-i pesti közgyűlés a város egész nemzetőrségét mozgó nemzetőrséggé nyilvánította és készültségbe helyezte, hogy szükség esetén ez a fegyveres testület is a Jellacic elől egyelőre még mindig menekülésszerűen hátráló dunántúli magyar csapatok segítségére siethessen. Igaz viszont, hogy ennek a kezdeményezésnek végeredményben mégsem lett foganatja. Batthyány ugyanis, a fővárost nem akarván teljesen karhatalmi erők nélkül hagyni, csupán egy pesti és egy budai nemzetőrzászlóalj mozgósításához járult hozzá, végül pedig még ezt a két zászlóaljat is visszatartották a városban a táborba szállásukra kitűzött napon, 28-án történt váratlan pesti események miatt. 27-én este ugyanis ismeretessé lett Pesten, hogy István főherceg lemondott nádori tisztségéről és Bécsbe szökött, az uralkodó pedig Lamberg Ferenc grof altábornagy pozsonyi hadosztály- Lamberg parancsnokot egy miniszteri ellenjegyzés nélküli iratában a Magyarországon állomásozó haderők halála főparancsnokává nevezte ki, s mindez óriási felzúdulást keltett a városban. A sebtében egybehívott képviselőház üléstermét tehát ezen az estén is „roppant tömeg" vette körül, s a képviselők Lamberg kinevezését ennek a tömegmegmozdulásnak a hatására is - egyhangúlag érvénytelennek nyilvánították. Másnap délelőtt pedig, midőn híre futott annak, hogy Lamberg már meg is érkezett Budára, ismét hatalmas sokaság verődött össze a pesti Duna-parton, s a tömegen akkora elkeseredettség lett úrrá, hogy amikor a hajóhídon egyszerre feltűnt az altábornagy kocsija, az emberek azonnal rávetették magukat, s Lamberget, kirángatván belőle, ott helyben felkoncolták.61 E miatt a véres esemény miatt tartották hát vissza az illetékesek azt a két fővárosi nemzetőrzászlóaljat, amelynek éppen 28-án kellett volna a táborba indulnia. De a főváros lakóinak harcra mozgósítása ezzel mégsem került le a napirendről végleg. Mert a dunántúli sereg 29-én Pákozdnál végre megütközött ugyan az ellenséggel s vereséget is mért rá, azt azonban ekkor még egyáltalán nem lehetett előrelátni, hogy ez a vereség Jellacicnak egyszersmindenkorra el fogja venni a kedvét támadó műveleteinek továbbfolytatásától. A honvédelmi bizottmány tehát, amelyet 21. Lamberg felkoneolása a hajóhídon 1848. szeptember 28-án. Orlai Petrich Soma eeruzarajza. Kiscelli Múzeum