Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Spira György: A FORRADALMI ORSZÁG SZÍVE 1848—1849

csinálója, István főherceg húzott hasznot. Mert ő a baloldallal ellentétben ekkor már valóban hatalomátvételre készült, s államcsíny kísérletét, amelyet Jellacié hadműveleteinek megindulásával egyidejűleg szándékozott végrehajtani, annál zavartalanabbul készíthette elő a kulisszák mögött, minél inkább lekötötte a közvélemény figyelmét a baloldal állítólagos hatalomátvételi tervei körül támadt szóbeszéd. 1. AZ ELLENFORRADALOM NYÍLT SZÍNRELÉPTE ÉS A PESTIEK Az ellenforradalom nyílt színreléple és a pesti utca Az ellenforradalom nyílt színrelépte és a polgárság Mindazonáltal odáig, hogy terveit meg is valósítsa, István főhercegnek már nem sikerült eljutnia. Szeptember 4-én ugyanis az országgyűlés Kossuth indítványára szintén küldöttséget menesztett Bécsbe, 10-én este azonban Batthyány val egyetemben ez a küldöttség is üres kézzel érkezett vissza Pestre. Most már az országgyűlés liberálisainak a többsége is kénytelen volt tehát tudomásul venni a megegyezést kereső politika hiábavalóságát, az Egyenlőségi Társulat Aranykéz utcai szálláshelye előtt pedig akkora Habsburg-ellenes tömegtüntetés robbant ki ezen az estén, amekkorára március óta nem akadt példa. S ez a fordulat továbbra sem tette ugyan lehetővé forradalmi diktatúra bevezetését, azt azonban immár lehetővé tette, hogy végre a radikálisok is kitörjenek elszigeteltségükből s harcba szállhassanak legalább egy Kossuth vezetésével létrehozandó liberális-radikális koalíció hatalomra juttatásáért. S, igaz, a körülmények ilyetén alakulása egyelőre csupán az István főherceg tervezte államcsíny elhárításához volt elegendő. Amikor ugyanis másnap Jellacié megkezdte támadó hadmozdulatait, a Batthyány-kormány pedig — immár maga is elismervén eddigi politikájának eredménytelenségét — leköszönt, István főherceg nyomban munkához látott, s tudomására hozta az országgyűlésnek, hogy maga kívánja átvenni az ország kormányzatát. A képviselőház azonban ezt a próbálkozást a leghatározottabban elutasította, arra hivatkozva, hogy a végrehajtó hatalomnak mindaddig a lemondott kormány kezében kell maradnia, amíg emennek a helyére új kormány nem lép. így pedig István főherceg, hogy legalább Kossuthtól megszabaduljon, kénytelen volt mégis elejteni hatalomátvételi terveit s kénytelen volt inkább újabb kormányalakítási megbízást adni Batthyánynak. De ha eszerint a liberal is-radikális koalíció hatalomátvételére ekkor még éppúgy nem kerülhetett sor, akár István főherceg hatalomátvételére sem, egy és más már ezekben a napokban is történt annak érdekében, hogy a forradalom most kibontakozó önvédelmi harcának a megszervezése rövidesen mégiscsak az erre leghivatottabbak kezébe menjen át, éspedig nagyobb zökkenő nélkül. így Kossuthnak már 15-én sikerült keresztülvinnie, hogy a képviselőház az alakulóban lévő második Batthyány-kormány működésének rendszeres ellenőrzésére saját tagjaiból hozzon létre egy állandó bizottmányt, másnap pedig a honatyák ebbe a hattagú Országos Honvédelmi Bizottmányba nemcsak Kossuthot választották be, hanem a baloldali képviselőcsoport négy vezetőjét is. És ez mindenekfölött annak volt köszönhető, hogy a szeptember 10-i tüntetés korántsem maradt folytatás nélkül: hogy a pesti tömegek a szeptember 10-ét követő napokban is újra meg újra felsorakoztak a képviselőház ablakai alatt s újra meg újra kifejezésre juttatták, hogy készek könyörtelenül leszámolni az ellenforradalom minden rendű és rangú képviselőivel, sőt a forradalomnak az ellenforradalom iránt esetleg erélytelenséget tanúsító híveivel is.56 Az országos politika alakulásába tüntetéseikkel most közvetlenül is jócskán beleszóló pesti tömegek nagyrészt munkásokból és diákokból tevődtek össze, s polgári állású személyekkel még elvétve sem lehetett találkozni az utcai felvonulások részvevői között. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a polgárságon belül senki sem akadt, aki rokonszenvezett volna a tüntetők követeléseivel; legfeljebb azt jelenti, hogy a polgárságon belül senki sem akadt, aki rokonszenvezett volna az utcai tüntetések eszközének politikai fegyverként való alkalmazásával. Mert ha ebben a kérdésben még mindig teljes egyetértés uralkodott is a polgárság sorain belül, máskülönben azok a szálak, amelyek a polgárság egyes csoportjait tavasszal még oly erősen egybefűzték, de már a nyári hónapokban érezhetően meglazultak, mostanra végképp szétszakadoztak. És ez természetszerű volt is, hiszen most, mikor az udvar nyíltan és határozottan szembefordult a magyar liberálisokkal, akiknek a kívánságait márciusban még oly készségesen látszott felkarolni, a munkástömegek figyelmének előterébe pedig az ellenforradalom fenyegetése került, s ezzel a polgárság tartósan megmenekedett azoktól a veszélyektől, amelyekkel eddig a munkásmozgalom fenyegette valamennyi csoportját politikai hovatartozásukra való tekintet nélkül -, a polgárság udvarhű elemei közül még a leglassúbb gondolkodásúaknak is rá kellett végre döbbenniük arra, hogy még sincs közösködnivalójuk a polgárság liberális elemeivel, és a polgárság liberális elemeinek is hasonlóképpen rá kellett döbbenniük arra, hogy őket elsődleges érdekeik mégsem a polgárság udvarhű elemeivel állítják egy csatasorba a munkásság ellenében, hanem éppen a munkássággal az ellenforradalom ellenében.