Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)
Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918
ne nézzen. Ennek során pedig és éppen társadalma ellentéteinek fejlődésével Budapest előbbutóbb döntő tényezőjévé válik annak a küzdelemnek, mely előbb a kettős struktúra feudális elemeinek felszámolása, de ezután már a polgári rendnek is megdöntése érdekében éppen korszakunkban fog szélesen kibontakozni.11 2. A NAGYPOLGÁRSÁG Ha e fejlődésen belül a továbbiakban annak az egyes osztályokban és rétegekben való érvé- A legnagyobb nyesülését vizsgálandó, először a nagypolgárságban végbement változásokat és ehhez ismét a ^^n ^ tege főváros legnagyobb adófizetői által alkotott mintát vesszük alapul — már az első összehasonlí- átalakulása tások itt is a viszonyok igen jellegzetes változására utalnak. Budapest legnagyobb adózóinak rétegeződése adóalapjuk nagysága szerint 1897 — 1912 1897 1912 A dóöss'/.eg Kzekből Ezekből (korona) Buda Pest kettősen Buda Pest kettősen számítva számítva -600 23 152 4 601 - 700 15 124 8 701-800 10 100 9 801 -900 8 83 12 901 -1000 5 84 6 1001-1200 15 86 14 1201-1500 16 115 18 1501-2000 15 108 17 15 79 13 2001 -2500 5 52 12 18 206 26 2501 -3000 2 45 10 19 144 25 3001-4000 1 59 16 18 227 23 4001 5000 2 19 4 6 142 13 5001- 6000 — — — 5 67 7 6001- 7000 — — — 2 76 4 7001-8000 — — — 1 40 2 8001-10000 1 43 19 3 44 3 10001-20000 10 5 2 66 14 20001-30000 1 1 1 — 14 5 30001-— — 6 3 Összesen 119 1081 155 89 1111 138 Ebből kettősen számítva 18 137 24 114 1897-ben Budapest 1200 legnagyobb adózója közül még 836, több mint kétharmad rész évi 1500 korona alatti adóalappal rendelkezett csupán ám 1912-re már ez az egész kategória eltűnt: 1500 korona alatti adóalap már nem elégséges a legnagyobb adózók közé való bejuthatáshoz. A rétegeződés azonban még tovább változik: az évi 8 ezer korona feletti adóalapok száma, mely 1873-tól negyedszázad alatt is csak 16-tal gyarapodott, most az 1897. évi 56-ról másfél évtized alatt 135-re nőtt, anélkül, hogy ezen belül a diplomájuk alapján kétszeresen számítható adót fizetők száma változott volna. 1912-ben is 25-en vannak — csak ami 1897-ben a csoporton belül közel 50 %-ot jelentett, 1912-re alig 20 %-ra csökkent, jeleként annak, hogy a kimutatott nagy vagyonok valóban teljes összegükben számítandók. 1897-ben a néhány 5 ezer korona adóalapú adózót még nagy szakadék választotta el a 8 ezer korona felett fizetőktől; ebbe a résbe 1912-re már 191-en nyomulnak be, s közülük már csak 13-nak van kettősen számított adóalapja. Még ha beszámítjuk a pénz bizonyos inflálódását, a fokozódó drágaságot, valamint egyes korábbi nagy házadómentességek lejártát is — az összkép mégis a város nagypolgárságának, vagyoni elitjének minden korábbinál erősebb vagyonosodását mutatja, az imperializmus korszakába jutott fejlődés újabb ismertetőjeleként. A rétegeződés vagyoni alapjainak ilyen erős összegszerű változása természetesen összefügg az alapok jellegének, minőségének változásával is.
