Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

tűzőrségek épülnek, emeletet húznak a Kun utcai laktanyára, 1906-tól kezdve különböző állami és fővárosi épületekben is (a királyi palotában, a főpostán, az Országos Levéltárban, a Teréz -és József-központokban, az új gázgyárban stb.) működnek kihelyezett tűzőrségek. 1903-ban az eddigi tűzjelző készülékeket telefonokká alakítják át, és ezeket 1905-től bekapcsolják az állami telefonhálózatba. Modernizálódik a felszerelés is: 1901-ben újabb, ezúttal percenként 1680 liter teljesítményű gőzfecskendőt és egy 26 m-es mechanikus tolólétrát szerez be a főváros. 1906-ban vásárolja meg a biztosító társaságok 10 ezer koronás adományából az első gépkocsit: egy 16 lóerős ügyeletes tiszti autót. Ugyanebben az évben a főváros házi kezelésbe veszi át az ezt fenntartó s a fővárosnak mintegy kölcsönző vállalattól a tűzoltóság lóállományát és annak felszerelését. Mert a kezdődő motorosítás még nem tudja kiszorítani a tűzoltóságtól a lovakat, bár 1908-ban a főváros tűzoltósága modernizálásának jelentős lépéseként már elektromotoros tolólétrát, gőzfecskendőt szállító villanyautót és villanymotoros szerkocsit szerez be. 1913-ban a tanács már 8 benzinmotoros autó beszerzését engedélyezi, ebből az egyik 1360 literes fecskendővel is ellátott tiszti autó, 3 másik gépkocsi 360 literes fecskendővel felszerelt 30 m-es tolólétrákat hord, 2 további autó 500 literes víztartályt szállít és 1500 literes gázfecskendőt; másik 2 pedig csupán 1550 literes fecskendőkkel van felszerelve. A további technikai modernizálásnak, újabb gépkocsik beszerzésének már kész terveit a világháború fogja leállítani. A jelentős technikai fejlesztés mellett azonban végül elodázhatatlanná válik a személyzet nyomorúságos viszonyainak rendezése is. Az áj technika és a város növekedésének új problémái között az ezeknek megfelelően szakképzett tűzoltó már nem könnyen pótolható. A létszám 1908-ban 8 tiszt, 46 altiszt, 3 gépész és 234 tűzoltó, valamint 50 kocsis. E létszámból 34-en a kihelyezett őrségeken működnek, így érthető, ha a tűzőrségek jó részében a szerek kezeléséhez minimálisan szükséges létszámot sem tudják biztosítani. így csak 4, a kocsisoknál pedig éppenséggel 7 nap szolgálat után jár egy szabadnap; a nősülés meg csak 10 év szolgálat után van engedélyezve. 1908-tól ezért a főváros a tűzoltókat is bevonja ekkor újjászervezett nyugdíjrendszerébe, a tűzoltók létszámát 94, a kocsisokét 53 fővel emeli, és 3 évre csökkenti a nősülési korlátozást is. 1914-ben, a világháború előestéjén a budapesti hivatásos tűzoltóság létszáma már 451 fő, és jelentősen gyarapodik a gyári tűzoltóságok száma is. Mert a már a millennium előtt niegalakultakon kívül a jelentősebb gyárak közül korszakunkban jön létre a Részvényserfőzde (1898), a Fővárosi Serfőző (1913), a Kőbányai Polgári Serfőzde (1910), a Hungária Gőzmalom (1904), a Lámpagyár (1907), a Keleti és a Nyugati pályaudvar (1905 06), a Ruggyantaárugyár (1914), az Óbudai Textilfestő (1908) és majd a világháború alatt a Weiss Manfréd konzervgyár (1916) tűzoltóesapata. Sajnos, a tűzoltóknak egyre több munkájuk is akad. 1899-ben a Flóra gyárban van tűz, 1902-ben leég a hatalmas Concordia-gőzmalom és a Heidelberg-fóle vegyészeti gyár; előbbinél a kár 3 millió korona, és két tűzoltó hal hősi halált. Ez évben ég le a Király (ma Majakovszkij) utcában az Orley-féle bérház, de tűz támad a Nemzeti Szalon kiállítási helyiségében is: Paál László öt értékes képe is odaég. 1903 elején a New York-palotában támad tűz, augusztus 27-én pedig a főváros történetének legnagyobb tűzvésze pusztítja el a Párizsi Nagyáruház a mai Rákóczi út és Kazinczy utca sarkán álló helyiségeit, 14 halálos áldozatot követelve. 1905-ben az újpesti Wolfner-bőrgyárban támad 600 ezer koronás kárt okozó tűz, 1908-ban a Kovaldgyár tűzvészének több munkás is áldozatul esik. 1909-ben leég a Hungária-malom, 1911-ben az Újlaki téglaégetőben támad milliós kárt okozó tűz; 1912. január 5-én kigyullad a inai Puskin és Múzeum utca sarkán álló Károlyi-palota; a lángokban értékes műkincsek, köztük Van Dyckképek pusztulnak el. 1913 júniusában több gyári tűzről hallunk. 1914. április 2-án az Ásványolaj-gyár telepén lobban fel egy tűzvész lángja. A Párizsi Áruház tűzvészén kívül azonban valódi nagy tűzvész Budapestet nem látogatja meg korunkban sem. Ebben a tűzoltóság bátor és okos helytállása mellett meg kell látni az évtizedeken át oly sokat támadott, az építkezés tűzbiztonságát azonban (az építési költségek rovására is) mindig oly következetesen szem előtt tartó fővárosi építési szabályzatok befolyását is.9 3. URBANIZÁCIÓ AZ ELŐVÁROSI ÖVEZETBEN Megfelelően annak a lendületnek, mellyel a 90-es évek közepétől részint Budapest elsősorban Az urbanizáció legszegényebb népessége kiáramlik az elővárosi övezetbe, részint az egész országból Budapest ßbb elemei felé tartó tömegek jelentős hányada torlódik össze itt a főváros kapui előtt, korszakunkra n^z<dben

% - természetesen már csak előzményeinek helyenként oly jellegzetes eltérései folytán is továbbra is igen egyenetlenül — meglendül az övezet településeinek elsősorban technikai urbanizációja. E fejlődés pedig helyenként már lehetőséget nyújt arra is, hogy benne többé-kevésbé világosan felismerhetők legyenek egyes helységek városiasodásának a pusztán műszaki jellemzőkön túliig* 611