Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

úgy, mint a város népességszámának emelkedése sgyes években, ill. az épületek bizonyos nagyságmelynek teljes kialakulását a világháború erőszakosan, ráadásul az átalakulásnak egy még meglehetősen szerencsétlen szakaszában vágta el. Olyan körülmény ez, mely a városfejlődés más vonatkozásaiban is érvényesül, és melyet ezért e kor városépítésének értékelésénél is messzemenően figyelembe kell venni. Am így is, gazdasági válságoktól súlyosan korlátozva és a világháborútól végül is erőszakosan megtörve, ennek az alig két évtizednek városépítése számszerű eredményeiben sem mutat kedvezőtlen képet. Az első benyomás nem egyértelmű: hiszen a millenniumtól az első világháborúig terjedő közel két évtized (statisztikailag 1890, ill. 1896 és - 1920 építési adatait, a háború alatt az új építkezések elmaradását joggal feltételezve, többé-kevésbé 1914-re véve érvényesnek 1920 között nyomon követhető) fejlődési számaiból Budapest összes épületei számának 16 650-ről mindössze már csak 20 020-ra történő növekedése áll előttünk. Olyan fejlődésnek képe ez, melynek lendülete (éppen is) már lassulóban van, ha e perióduson belül eg? kategóriáiban a növekedés lendülete még meglepő, sőt felülmúlja az előző korszak eredményeit is. A változás azonban a sokemeletes házak számának emelkedésében lesz igazán jelentős. 1896-tól 1920-ig Budapest földszintes házainak száma 9400-ról már csak 10 367-re s az egyemeleteseké is csak 2664-ről 3245-re emelkedik. A kétemeletesek esetén sem nagy a növekedés: 1831-ről mindössze 2131-re. Annál nagyobbat nő a háromemeletes épületek száma: 1431-ről csaknem megkétszereződik, és 1920-ra eléri a 2821-et. Még hatalmasabb a növekedés, immár nemcsak viszonyszámaiban, de abszolút számaiban is, a négy- és ötemeletes házak esetén: míg 1896-ban össz-számuk sem több 169-nél (ami pedig máris létszámuk öt év alatti megkétszereződéséből állt elő), ez a szám 1910-re -- a felvonók elterjedésével — már eléri a 719-et, és 1920-ban 886 négyemeletes mellett 466 öt- és 15 még ennél is többemeletes épületet mutat ki a statisztika. Ha figyelembe vesszük is, hogy 1896 emeletszám szerint bontott adatai csak a lakóépületekre vonatkoznak, míg a későbbi évek ilyen adataiban valamennyi épület benne foglaltatik, a fejlődés képe tehát a valóságnál számszerűségében kedvezőbb - a kép akkor is világosan mutatja részint az építkezések súlypontjának a nagy tőkeerőt igénylő, de nagy profitot is ígérő nagy házakra történt áthelyeződését, másrészt (ennek okaként is) már a három- és még inkább a kétemeletes típus gazdaságtalanná válását. A rohamosan emelkedő telekárak és építési költségek mellett ilyenek építése a költségek lassú amortizációja miatt sem volt kifizetődő; természetes, hogy a nagytőke már inkább e nagy épületek félé fordul. Ennek lesz követ-A városépítés széimszerű eredményei 288. Az Újépület helyén kialakított Szabadság tér a Bazilika tetejéről nézve az 1900-as évek elején, a Tőzsde és az Osztrák - Magyar (ma Nemzeti) Bank épülő palotáival (mindkettő Alpár Ignác)