Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

IL NAGY-BUDAPEST ÚTJÁN A millennium utáni korszak Budapest népességszám-növekedésében határozottan felismerhető új szakasz kezdete. Legjellegzetesebb vonása ennek — összhangban azzal a folyamattal, melyben a város gazdaságának legdinamikusabb, fejlődését legközvetlenebbül és legerősebben befolyásoló ágazata, a gyáripar korszakunkra már kiszorult a város közigazgatási határain túlra, és elsősorban már az elővárosi övezet területén terjeszkedik tovább — a népességszámnövekedés súlypontjának is a város határán kívülre, az elővárosi övezetbe történő áthelyeződése. Am ahogy a Budapestről kitelepülő s az elővárosokban fejlődő ipar továbbra is Budapest gyáriparaként működik, a budapesti gyáripari koncentrációnak részeként, éigy az itt kialakuló népesség is, téilnyomó részében már egyre szorosabban és szervesebben kapcsolódik hozzá Budapest központi funkcióihoz. Budapest népessége 1890 és 1910 között 492 227 főről 880 371-re, ugyanakkor az elővárosi övezet helységeinek össznépessége 61 289-ről 217 360-ra nő: növekedésében az elővárosi övezet ha számszerűen nem is, de arányaiban már jóval felülmúlja a budapestit, talán legkorábban jelezvén a kortársaknak a budapesti városfejlődés új lehetőségeit. Mert a főváros egyesítése 40 éves jubileumán, a világháború előtti utolsó békeesztendőben ez a budapesti agglomeráció, melynek körvonalai akkor már egyre határozottabban rajzolódnak ki a város vezetői előtt, megfogalmazván a közigazgatási egyesítés igényét is, össznépesség-számával már messze túljár az egymillión. A fejlődés szakaszai magának a budapesti népességnek vonatkozásában 1896 és 1913 között pontosan rekonstruálhatók. 1896. november 15-én Budapest népessége 601 636 főt tett ki katonaság nélkül: a növekedés 5 és 3/4 év alatt közel 100 ezer főnyi volt, és még nem ért véget: 1900-ban Budapesten 717 681 személyt számolnak össze, 1890-hez képest az összes előző évtizedénél nagyobb arányú, kereken 45%-os növekedés eredményeképpen. Ez a népességszám 1910-ig azonban már csak 20%-kai növekszik 880 880 főre — s ez a növekedés is 2/3 részében az utolsó négy évből származik, melyeket már a válság oldódása jellemez. A most kibontakozó roppant konjunktúrában azután 1913-ra, mindössze három év alatt a népességszám már további félszázezerrel 930 666 főre emelkedik. 1910. évi népességszámával Budapest — 1890 óta megelőzve Liverpoolt, Nápolyt és Glasgow-t — Európának már 8. városa; előtte már csak Moszkva, Hamburg, Szentpétervár, Bécs, Berlin, Párizs és London áll. Magyarország (Horvát-Szlavonországgal együttes) népességszámának Budapest ekkor már 4,2%-át jelenti.Bár nagynak látszó, és nem is olyan rendkívüli arány ez: Európa nagyvárosai közül Párizs, London — a keleteurópaiak közül pl. Bukarest vagy Athén — ennél is nagyobb hányadát gyűjtik össze az ország népességének. Ami azonban továbbra is szokatlan az ilyenfajta összehasonlításban, az az, hogy az ország egyetlen százezres városának, Szegednek népessége Budapestének már csak 13%-a: minden más nyugat- és közép-európai országban csak a százezres városok aránya is ennek sokszorosa. Ugyanakkor az ország legnagyobb nyolc vidéki városa közül Budapest népességszám-növekedésének még 1900 és 1910 közötti, az előző évtizedhez képest már felére csökkent, 1873 óta leglassúbb ütemét is csak három város: Temesvár, Nagyvárad ós Debrecen lesz képes meghaladni; Budapest VI., VIL, VIII. kerületei azonban egyenként is bármelyiküknél, sőt Szegednél is népesebbek. Egyedülálló jelentősége van Budapestnek a Monarchián belül is; ha az elővárosok bekebelezésével kétmilliósnál nagyobbra nőtt Bécs Budapestet még messze megelőzi is, a magyar főváros már messze előtte áll a birodalom többi nagyvárosainak: a 229 9zer lakosú Triesztnek, a vele szorosan egybeépült külvárosaival is 1910-re még csak 617 ezer lakoséi Prágának ós a 206 ezer lakosú Lembergnek. Ez a nagyszabású növekedés korszakunkban is elsősorban nagyrészt bevándorlás következménye. Ha megcsökkent energiával is, Budapest még korszakunkban is hatalmas tömegeket képes felszívni az egész országból. Népességszámának még 1890 és 1910 között is egyre nagyobb, 51,6%-ról 58,4%-ra növekvő része bevándorlásból származik. 1890 és 1910 között így a népesség születési hely szerinti struktúrája is változatlan marad, a bennszülöttek aránya, itt is elsősorban a külföldiek rovására, mindössze alig 3%,-kal erősödik. Az előző korszakhoz képest a hazai bevándorlás helyi forrásai nem változnak lényegesen; budapesti népességnövekedés lelussulétsa 37 577