Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

271. Kofák a mai Belgrád rakparton 124, Pestszentlőrincen 114, Kispesten 168, Soroksáron 36, Csepelen 20, Budafokon 54, Nagytétényben 70 hold volt mindössze a kert: a határ nagyságához és a népesség növekedéséhez képest nem jelentős terület. Ezt bizonyos fokig kétségtelenül kiegészíti és a belterjesség kedvezőtlennek tűnő képét erősen javítja az, hogy — mint tudjuk — sok helyen a szántóföld jelentős részén is régóta belterjes konyhakertészkedés folyik. Rákospalota szántóin uborkát, paradicsomot és korai zöldséget, Rákoskeresztúron, Rákoscsabán ugyancsak zöldséget s ezenkívül Csabán még tormát és dinnyét, majd mindkét helyen növekvő mennyiségben paradicsomot is, Csepelen zöldségféléket, Soroksáron csemegetengerit és korai burgonyát termelnek a szántóföldeken. — De itt, Soroksáron találjuk meg az elővárosi övezet egyetlen jelentős kereskedelmi virágkertészetét is. Az övezet települései egyikének-másikának oly jellegzetes és az egész övezetnek is mintegy jelképévé vált kertes jellegét korszakunktól kezdve azonban elsősorban már mégsem a mezőgazdaság fogja megadni, hanem, és egyre inkább, éppen a nem agrár jellegű népesség: részint a határban nyaralókat vásárló budapestiek (mint Budatétényben), részint a kis házacskájukat ekkor felépítő „kisemberek": munkások, kispolgárok. A sivár rákosi homokra épült telepek 272. Tejet árusító paraszt hídvámot fizet a Lánchídon