Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)
Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918
val (ezzel fogják fuzionáltatni az Egyesült Izzó elődjét, az Egger-féle gyárat) beszáll az elektromosiparba is. 1902-ben a bank megszerzi a dúsgazdag Haas család sokrétű ipari ós vasúti érdekeltségeinek zömét, de eközben kiépíti a maga budapesti malomkonszernjét is. Ugyanígy, bár e két nagybankónál kisebb mértékben, de a Leszámítoló (részint közvetlenül, részint az érdekkörébe tartozó Magyar Bankon át), valamint a Hazai Bank is rendelkezett nagyipari érdekkörrel, bár ezeknek értéke együttesen is csak megközelítette a két nagybank érdekeltségeinek mór tekét. A bankok ipari érdekkörének korszakunkon át állandó bővülése folytán 1913-ra a legnagyobb budapesti bankok ipari érdekeltségi körén belül Budapest nagyüzemei már valóban majdhogynem vezető szerepet játszanak. Ha a nagybankok által ellenőrzött 211, összesen 225 millió korona tőkeállományú vállalatból levonjuk a szükségképpen Budapesten kívüli üzemű 14, 181,2 milliós alaptőkéjű bányavállalatot, Budapest nagybankjai a város sajátosan helyi nagyiparát, annak tőkeállományát tekintve éppen 1/3-ában tartják kézben. Ennek során az érdekeltséget illetőleg a két legnagyobb bank csaknem maradéktalanul osztozott a gép- és villamossági iparon; a malomipar főleg a Kereskedelmi Bank vadászterülete, a textilipar a Hazai Banké és a Hitelbanké; Budapest vegyipara a Kereskedelmi Bank és a Hitelbank kezében van; ezek maradéka és a többi terület megoszlott a többi bank között. A finánctőke érzelmi szempontoktól egyáltalán nem befolyásolt érdeklődésének ilyen Budapestre irányulása érzékelteti talán legerősebben Budapest nagyiparának és ezen belül is elsősorban a már említett iparágaknak reális jelentőségét. Ugyanakkor azonban ezen túl is, a budapesti nagybankoknak a magyar ipar irányításában játszott ilyen nagy szerepe tovább növelte befolyásukat a fővárosnak a csupán gazdaságinál sokkalta komplexebb érdekeire is — de megnövelve az ellenük irányuló s a legkülönbözőbb területeken megfigyelhetővé vált reakciót is. Ha befejezésül Budapestnek, ill. az immár az elővárosokkal együtt számított budapesti A főváros ipari agglomerációnak (Magyarország Horvátország nélküli össznépességének még 1910-ben gyáripara is csak 4,8, s az elővárosi övezetével együtt is csak 6%-át kitevő népességgel) helyét vizsgáljuk Ma9y arorsza 9 Magyarország gyáriparában, a kép a területi, s ezen belül a nagyüzemi koncentráció további gya7" l P ara an fejlődését mutatja, mégpedig egy olyan fejlődésmenetben, mely különösen világosan érzékelteti nemcsak Budapest ipari fejlődésének 1900 körüli átmeneti válságát, de ennek egyik legfőbb okaként ismét a városegyesítés városának már említett szűkké válását is. A budapesti agglomeráció részesedése Magyarország gyáriparában 1890-1910 1890 1900 1910 % A 20-nál több munkást foglalkoztató vállalatok székhelye szerint 32,33 30,3 34,51 teljes munkáslétszáma szerint 36,3 34,2 37,2 Ebből az 501-700 37,0! 27,82 25,13 a 701-1000 33,2i 46.41 28,2* 1000-nél több munkást foglalkoztató vállalatok munkáslétszáma szerint 40,5i 34,2i 48,85 1 Csak budapesti adatok. 2 Az elővárosi övezetből csak 1 újpesti üzem (521 munkással) adatai. 3 Ebből az elővárosokra jut: 6,3%. ' Ebből az elővárosokra jut: 2,1%. B Ebből az elővárosokra jut: 10,7%. A táblázat szerint tehát a budapesti ipari koncentráció jelentősége Magyarország gyári jellegű iparán belül 1890-hez képest tovább növekedett, mégpedig részint általában a 20-nál, részben (s kivált) az 1000-nél nagyobb munkáslétszámú üzemeket illetően. A középüzemek vonatkozásában a vidék jelentősége növekedett. A táblázat azonban azt is megmutatja, hogy emelkedő szerepót Budapest mindkét vonatkozásban kizárólag már a gyáripar az elővárosokra való kiterjeszkedésének köszönheti, s enélkül, csupán a saját terület nyújtotta lehetőségek között, a város nagyipari fejlődési üteme már lelassult volna. Ugyanakkor a 20-nál nagyobb munkáslétszámú üzemek arányának általános növekedése még arra is rámutat, hogy Budapest az átlagosnál jobb lehetőségeket kínált a kézművesiparból a gyári kisüzemek felé induló fejlődésnek is; ebben viszont nem nehéz a gyáripar nagy- és középüzemeinek általános fejlődése által az ilyen vállalkozások számára nyújtott sokféle lehetőség hatását is észrevenni. További elemzés arra is rámutat, hogy koncentrációt illetően a munkásságnak mind 1900-ban, mind 1910-ben Budapest területén (az elővárosokra ez már nem lévén pontosan kimutat-
