Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Spira György: A FORRADALMI ORSZÁG SZÍVE 1848—1849

És a jelölőbizottság sakkhúzása eredményesnek is bizonyult: a választási fogásokban egyelőre nagyrészt fölöttébb járatlan szavazók (akik Pesten — Budától eltérően nem kerületenkint külön-külön, hanem mindnyájan együtt választották meg képviselőiket az Üllői úti laktanya betetőzéshez közeledő épületében) a jelek szerint valamennyien ezen a ,,szavazólap"-on adták le voksaikat, s ennek jóvoltából a jelölőbizottság pártfogoltjai ellen leadott szavazatok annyira szétforgácsolódtak a vélük ötletszerűen szembeállított ellenjelöltek között, hogy elegendő szavazatot egyetlenegy ilyen ellenjelöltnek sem sikerült szereznie, a „hivatalos" jelöltek viszont mind egy szálig bekerültek a képviselőtestületbe, s nem buktak meg közülök még azok sem, akiket végeredményben kevesebben ajándékoztak meg szavazatukkal, mint ahányan ellenük foglaltak állást. így pedig a pesti képviselőtestület összetétele végül is lényegesen kedvezőbb lett, mint a budaié. A polgárjoggal nem bíró képviselők számaránya például Pesten 38 %-os, vagyis a budainak csaknem kétszerese lett. A képviselői mandátumok közül Pesten minden negyedik értelmiségi pályán működő személynek jutott, a városatyák soraiban tehát az értelmiség most ötször akkora képviseleti aránvra tett szert, mint amekkorával a választottpolgári testületben rendelkezett, s ez jóval nagyobb mérvű változás volt, mint az értelmiség képviseletének aránya ott is számottevően megnőtt. Akárcsak Budán, Pesten is kisebb (47 %-os helyett 39 %-os) lett viszont a városvezető testület mandátumaiból a kézműipar közvetlen képviselőinek jutó hányad, csakhogy Pesten az ingatlantulajdonból élő városatyák számaránya sem nőtt meg ennek fejében, hanem valamelyest (5 %-ról 4,5 %-ra) még ez is csökkent. S, igaz, a kereskedői kar, amely a választottpolgári testületben még 27 %-os képviselettel bírt, most Pesten is visszaszorult, annyira azonban itt mégsem szorult vissza, mint Budán, hiszen a mandátumoknak ez alkalommal is 17,5 %-át szerezte meg.48 A választások lezajlása után tehát várható volt, hogy az új városvezető testület megalakulását Pesten nyomon fogja követni a városigazgatás rendszerének liberális irányú átalakulása is. És az újdonsült városatyák halogatás nélkül hozzá is fogtak a szükséges reformmunkálatokhoz, fáradozásaikat azonban vajmi kevés siker kísérte. Hiszen már a választásokat követő első, július 1-i közgyűlés kiküldött ugyan egy választmányt a városigazgatás új rendjét meghatározni hivatott irányelvek kidolgozására, s a választmány három hét leforgása alatt el is készült tervezetével, ezt pedig a közgyűlés is hamarosan jóváhagyta, mivel azonban a tervezet a hivatali munka eredményesebbé tétele érdekében a hivatalnokok számának jelentős mérvű növelését irányozta elő, ehhez viszont a városnak nem volt elegendő pénze, a következő hónapok folyamán tartott közgyűlések újabb meg újabb utólagos módosításoknak voltak kénytelenek alávetni az egyszer már elfogadott szöveget, s így az csupán november derekán juthatott el végül az életbeléptetésének engedélyezéséről legfelső fokon dönteni illetékes belügyminisztériumba, a minisztériumnak pedig, rövidesen menekülni kényszerülvén az előrenyomuló császári csapatok elől, már nem maradt ideje határozatának meghozatalára. A budaiak egyidejűleg szintén kidolgozott közigazgatási reformtervezete meg hasonló okok miatt még a minisztériumig sem jutott el.49 S közben történtek kísérletek arra, hogy addig is, amíg az átfogó reform meg nem valósul, legalább néhány részleges újítást bevezessenek; ezek a kísérletek azonban ugyancsak kevés kézzelfogható eredményre vezettek. A pesti városatyák például, hogy valahára végét vessék a városházán hírhedten elhatalmasodott korrupciónak, szeptemberben kimondották, hogy a városhoz forduló ügyfeleket ezentúl egyedül a városi díjszedő hivatal kötelezheti díjfizetésre, az egyes hivatalnokok viszont semmiféle külön díjat nem követelhetnek tőlük fáradozásuk viszonzásaként; majd novemberben kimondották azt is, hogy céhbiztosi méltósággal a jövőben nem lesznek felruházhatóak városi tisztviselők, csupán képviselők, s hogy a céhbiztosok többé 17. Az 1848 júniusában pesti polgármesterré választott Rottenbiller Leopold. Id. Marastoni József litográfiája, 1861 amely e téren Budán ment végbe, jóllehet az Közigazgat reformpróbálkozá 4* 51