Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

283. A Tőzsde Szabadság téri új palotájának nagyterme (Alpár Ignác) alkusz tevékenykedett, addig ez utóbbi évben az általános terményüzleti alkuszok száma csupán 9; a takarmányüzletben csak 1, a mag- és olajüzletben 6, a szeszben 2, fában 1, hajózási ügyletekben 2 alkusz tevékenykedik s anélkül, hogy számuk korszakunkban lényegesen változott volna. A tőzsdebíróság 1906-ban 2281 peréből 1741, és két év múlva 2666 peréből is 1913 a gabona- és lisztüzletben keletkezett; s a többi ágazat közül a csak 50-nél is több pert produkálók száma 4 5 volt csupán. A tőzsde tevékenységi körének ugyanilyen szűkülő profilját mutatják végül a már 1897-ben is revideált és szabatosabbá tett, 1905-től kezdve pedig ismét átdolgozott bár egyes pontokban még azután is finomított régi, valamint az új igényeknek megfelelően most kidolgozott szokványai. E szokványok a gabonaneműek, olajmagvak, hüvelyes vetemények, liszt, őrlemények, olajok, disznózsír, szalonna, méz, cukor (répacukor, nyerscukor, finomított cukor, szőlőcukor, burgonyaszörp és melasz szerint részletezve), bor, szesz, szeszesitalok, szilva, szilvaíz, petróleum, bőrök, szőrmék, gyapjú, tölgykéreg, fenyőkéreg, magyar gubacs, burgonya, végül a gyapot, gyapotfonal és a nyers gyapotszövetek tőzsdei minőségét határozzák meg. Közülük csak a burgonya és a gyapot szokványai keletkeznek korunkban (1904, ill. 1910), a többi valamilyen formában már a millenniumig kialakult, most legfeljebb csak finomították. 1906-ban felmerül a lóhere-, a lucerna-, a fa- és a szénaüzlet szokványainak igénye is, de e szokványok nem készülnek el. Elkészülnek viszont korszakunk legelejére, 1897 tavaszára ismét a termény-, sőt közelebbről, a gabonakereskedelem szolgálatában, a hajófuvarozás igen részletes szokványai. A terményüzlet e széles skálájából azonban a tőzsdén 1912-re a gabonaneműeken kívül már csak olajos magvakban, lisztben, hüvelyesekben, disznózsírban ós szalonnában van aránylag élénk forgalom; jelentősebb határidőüzlet azonban már csak búzában, rozsban, zabban és tengeriben folyik. Éppen a centralizált terményforgalomnak e hagyományosan kialakult túlsúlya, majdhogynem kizárólagossága folytán azonban más kereskedelmi ágaknak a tőzsdére való bevonása — e bázis szűkülését ellensúlyozandó — ekkorra gyakorlatilag már elképzelhetetlen volt. A forgalom ezekben az ágakban évtizedek alatt már kialakította a maga saját útjait, üzleti kapcsolatait, formáit; átterelésük a tőzsdére lehetetlen lett volna. Jól mutatja ezt az egyes új árucikkek tőzsdei bevezetésére vonatkozó ismételt kísérletek kudarca; 1909-ben maga a tőzsdetanács mondja ki a bizonyos iparcikkek jegyzését célzó javaslattal szemben, hogy meg nem levő forgalom erőszakos odaterelésével értelmetlen kísérletezni. A forgalom tényleges szűkülését jól mutatja, hogy az árutőzsde üzleti idejét korszakunkban már kétszer is rövidítik: 10 órás kezdés mellett 1908-tól 1/2 2-ig, 1911-től már csak l-ig tart — anélkül, hogy a forgalom ezt a legkisebb mértékben is megérezné. Ebben azonban valószínűleg a valódi exportkereskedelem egyre erőteljesebb, csendes összpontosulása is szerepet játszik, néhány nagy cég kezében: az 1908. évi nagyszabású gabonaimport lebonyolítását csak néhány cég tudja elvállalni — igaz, hogy hatalmasat keresve rajta. A terményüzletnek éppen ilyen kizárólagossága folytán azonban az ebben az ágban megfigyelhető átalakulás most az árutőzsdén is érezhetővé válik. Az árutőzsde forgalmának alakulásáról 1899 után már — s talán nem is véletlenül nehezebb részletes képet kapnunk. A rendelkezésünkre álló statisztikák ettől kezdve ugyanis csak