Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

A választóvonal e két kultúra között természetesen sem genetikus, sem társadalmi szempontból nem tekinthető merevnek. Hiszen egyrészt a tömegkultúrában is kezdettől fogva igen jelentős szerepet játszanak a magaskultúrából (a műveltségnek általában részint az iskoláztatás, részint a tömegkommunikációs eszközök szélesedő hatóköre révén) leszivárgó, korunkban e kultúrának még inkább csak korábbi állapotára jellemző elemek. Másrészt éppen az értelmiség és a jómódú polgárság részéről indulnak is már kezdemények a tömegkultúrában kifejeződő szélesebb igények kiszolgálására — de így e kultúrának a tömegek közvetlen befolyása alól való kivonására is. Kétségtelenül nem elszigetelt és nem is csak szűk sávban érvényesülő, részleteikben nem is hatástalan kezdemények ezek, hogy azonban a kívánt eredményt alapjában mennyire kevéssé lesznek képesek elérni, sőt, a végeredmény éppen e választóvonal elmélyülése lesz, az a polgári fejlődés alapvető és éppen nem a harmónia felé mutató tendenciáinak ismeretében nem lehet meglepő. Ám akár magasműveltségről, akár tömegműveltségről van szó, kétségtelen, hogy Budapest művelődése (és kivált korszakunk folyamán) szükségszerű összhangban társadalmának fejlődésével, a polgári kultúra felé mutató, már az előző korszakban is bontakozó utat járja. Olyan utat, melynek során természetesen érvényesülni és hatni fognak mindazon tényezők, melyek a polgári társadalom egészének útját befolyásolják. Ezek között és még Budapesten is, kivált korszakunk folyamán, jelentős szerepet játszik a hajdani, feltartóztathatatlan anyagi hanyatlása ellenére is az állam jelentős adminisztratív pozícióit még kezében tartó és egy polgárosuló igényű feudális világ liberalizmussal kevert társadalmi magatartását és értékrendjét képviselő nemességnek éppen a művelődés eszményeivel a legszorosabban összefüggő területeken erős és társadalmilag saját keretein messze túlnyúló, ám korszakunk folyamán egyre merevebbé és korszerűtlenebbé váló befolyása. De mellettük egyre nagyobb mértékben hatnak azok a tényezők, melyek e társadalom kiteljesedésének és ennek nyomán már az osztályellentétek elmélyülésének következményeként korszakunk végén a kultúrában is, és annak mindkét szférájában már nyíltan jelentkezni fognak. A művelődés e két nagy szférája közül a magaskultúrán belül a tudomány Budapesten központosított intézményei, ill. a körülöttük csoportosuló tudósok és tudományszervezők által formált, ill. képviselt kultúra bemutatása túllépné a fővárostörténet kereteit. Kivált a természettudományok és a műszaki tudományok esetében, melyeknek útját, a termelőerők részeként autonóm fejlődését a főváros legfeljebb már csak mint a kutatási bázis környezete, de így is csak távolról, áttételesen, ám semmi esetre sem lényegében befolyásolta. Kétségtelen azonban, hogy megfordítva már más a helyzet: a természettudományok és a műszaki tudományok különféle budapesti műhelyeiben korszakunk során egyre erősebben kibontakozó, legsajátlagosabban szakmai tudományos munka eredményei nemcsak hogy Budapestnek mint tudományos kutatási bázisnak a nemzetközileg ilyenként elismert központok sorába való befogadását eredményezték, hanem ennek — elsősorban a polgári társadalom hazai viszonylatban éppen Budapesten legteljesebb szerkezete s a főváros országosan is magas fokú urbanizáltsága folytán az ilyenre leginkább fogékony fővárosi környezetben keltett visszhangjai, ill. az ebből származó további indítások révén jelentősen elősegítették a természettudományok és a műszaki munka eredményeinek, lehetőségeinek s a mögöttük álló, bennük érvényesülő természeti, társadalmi és gazdasági törvényszerűségeknek a fővárosi, de ezen át az országos közgondolkodás felé való közvetítését is. A budapesti nagy tudományos központosítás természettudósai és műszaki tudományos szakemberei ezáltal nem eredménytelenül járultak hozzá országszerte is széles rétegek gondolatvilágának egy polgári értékrend alapján álló átformálásához, ám mozgatva attól a más oldalról nagyon is sajnálatos ténytől is, hogy a kutatómunka pénzügyi kereteinek már a hetvenes évek gazdasági válsága során bekövetkezett, majd állandósult beszűkülése a természettudományos kutatásra fordítható energiák jelentős részét a színvonalas szakmai ismeretterjesztés irányába fordította és annak ellenére, hogy a hazai természettudományosság egyre erősebben az elméleti kutatások felé terelődése korszakunk végére útját bizonyos fokig már eltávolítja az iparfejlődés és az egyre növekvő országos műszaki feladatok révén egyre erősebben a gyakorlat felé forduló műszaki tudományokétól. De ha e kezdődő szétválás korszakunkban még megmarad a budapesti tudományosság mintegy belső ügyének (hiszen a távolodás csak egy legalábbis budapesti kiterjedésű és tagoltságú természettudományos és műszaki kutatási bázisban lesz konkrétan is észlelhetővé), a gondolkodás szélesebb körű megváltoztatása növekvő gyanakvást ébreszt a társadalom hagyományos s ekkor már - mint látni fogjuk minden vonalon és minden vetületében túlhaladottá vált művelődési eszményeit agresszíven őrző rétegeiben, melyek mintegy megkönnyebbülve észlelték annak a reformnemzedéknek kidőltét, mely mint Eötvös, Csengery, Trefort a természettudományos műveltségnek a nemzet egész modernizálódásában olyan nagy szerepet szánt. S mivel a budapesti tudományos központ még e koncepciók jegyében épült ki, a vele szemben feltámadó ellenszenv csendben új tápot fog adni annak a primitív Budapest-ellenességnek,