Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

eleve legszélesebb és egyre táguló körű közvetítőjeként mindannak, amit Budapest képvisel a kor hazai világában az élet városiasodásának és polgárosodásának minden vonatkozásában. Könyvkiadás és lapkiadás ilyen méretű budapesti összpontosulása azonban nemcsak a korábban sem különösebben jelentős vagy éppenséggel erős vidéki könyvkiadást és sajtót szünteti meg, ill. szorítja vissza a tudatformálás legfeljebb másodrendű tényezői közé, hanem a korszak során minden eddiginél nagyobb mértékben és gyorsabb ütemben, már e lapok és e kiadók köré Budapestre vonja össze az ország minden irodalmilag és zsurnalisztikailag értékes elemét is. A vonzé>erő természetes: hiszen csak a nagy tőkeerejű és így részint bizonyos kockázatot már vállalni, részint az egyszer sikeresnek bizonyult írót már folyamatosan dolgoztatni is képes kiadóvállalatok és az ilyenek kiadásában megjelenő, szépirodalmat is rendszeresen igénylő, nagy példányszámú napisajtó vagy folyóirat nyújthatnak az író számára olyan többé-kevésbé rendszeres foglalkoztatást, mely mellett annak már nem kell arra kényszerülnie, hogy az irodalomtól távol eső, vagy azzal éppen ellentétes állásokban keresse megélhetését. Ez pedig rendkívül jelentős mozzanat lesz egy olyan korban, melyben az írók még annyira sem rendelkeznek független megélhetést biztosító magánvagyonnal, mint korábban — s különösen jelentős lesz a tehetséges emberek immár sokkal szélesebb körből megkísérelhető kiemelésében. Es ha a sajtó rendszeres munkájának sodrásába bekerülve, az írók túlnyomó része, legalábbis életének egy szakaszában, kénytelen lesz is tehetsége, energiái nem kis hányadának elaprózására, kárpótlásul a sajtó sajátos műfajai kétségtelenül segítségükre vannak abban, hogy szemük rányíljék a való- 250. A rikkancs. Hever Artúr rajza ság apróbb-nagyobb, különben talán észrevétlenül maradó részleteire, tudatosítva bennük az őket körülvevő - s kivált a vidékről érkező nagy többség számára idegen, szokatlan, sokáig talán érthetetlen - városi, sőt nagyvárosi világot; még hozzá éppen annak leginkább nagyvárosi elemeiben. Végigtekintve e negyedszázadnak a magyar irodalom történetében valamennyire is jelentős személyein, korunkra már csaknem mind budapesti lakosok; legalábbis vidéken s főleg legjobb éveiben jelentős író már alig dolgozik, ha nagyrészük még vidéken kezdi is meg pályafutását. A magyar irodalom budapestivé válása, ill. ami ezzel egyenértékű: modern városias polgárosodása, a kibontakozó polgári társadalomszerkezetbe való beilleszkedése felé mindaz irodalom társadalmi körének tágításával, mind az irodalomnak e társadalomszerkezet problémái iránti érzékenységét tekintve, az irodalom szavát a társadalom felé közvetíteni képes intézmények budapesti összpontosulása igen jelentős lépés volt talán a kor magyar irodalmát ért legjelentősebb hatásként. Ám korszakunk a kultúrának egy másik, az irodalommal természetes és szoros kapcsolatban A színházi álló területén, Budapest színházi életében is megindít egyfajta differenciálódást. A magyar ''let nyelvű színjátszáson belül e folyamat a fővárosi kultúra társadalmi megosztottságára igen jellemzően csak külsőleg és csak részben a műfajnak, valójában legalább annyira a színházlátogató közönség társadalmi megoszlásának választóvonalát követi. A Nemzeti Színház ui., mely (Molnár Népszínházának megszűntével) egy időre ismét a város egyetlen magyar nyelvű színházaként drámai és operai előadásokat egyaránt — s nagyjából azonos arányban kényszerült tartani, a hét 3 — 4 napjára korlátozott drámai programjával továbbra is éppoly nehezen tudta kielégíteni a magyar nyelvű tömegek igényét a könnyű műfajok iránt, mint már előző, akkor éppen Molnár színházának megalakulásához vezető korszakában. Es bár emlékezhetünk Molnár színháza 1864-ben éppúgy felszámolni kényszerült, mint később nyári színköri kísérlete, az igény csak fennmaradt. A hatvanas évek végével így már ismét felmerült egy nagyszabású, tőkeerős és ezáltal a színvonalat is tartani képes népszínház alapításának gondolata, mely a Molnár által jól megérzett tömegigényt kielégítő műfajoknak, elsősorban a népszínműnek és általában a könnyű zenés daraboknak átvételével tehermentesí-