Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

VI. A BUDAPESTI MUNKÁSMOZGALOM KIBONTAKOZÁSA Míg azonban a városegyesítés éveitől a válságok ellenére is feltartóztathatatlanul kibontakozó A budapesti fővárosi tőkés gazdasági fejlődés és a nyomán kiteljesedő budapesti polgári társadalmi szerkezet munkásuralkodó osztálya ilyen módon egyre erőteljesebben építi, ill. építteti ki hatalmi apparátusát: TMoz^?TM a városigazgatás és az államigazgatás sajátlagosan budapesti szerveit, egyre határozottabban ?s tanyai éreztetve sajátosan várospolitikai igényeit is — addig mindezzel természetszerűleg szoros összefüggésben, ám ugyanakkor és ugyancsak természetszerűleg teljes ellentmondásban, továbbfejlődik és erősödik Budapest munkásmozgalma is. Összefüggések és ellentmondások egyaránt világosak. Magyarország - mint láttuk legnagyobb ipari területi koncentrációja természetesen hozza létre egyrészt az ország legnagyobb létszámú, másrészt a koncentráció jellegénél fogva mind szakmailag legváltozatosabb összetételű, mind legdifferenciáltabb, leggazdagabban rétegezett munkástömörülését. Olyan munkástársadalmat, melyben így a munkásmozgalom során egyáltalán jelentkező problémák is magyarországi viszonylatban a legteljesebben és a legváltozatosabb formákban fognak felvetődni — s mely a problémák megoldásában szükségszerűen kezdeményezni is kényszerül. Mindez a budapesti munkásságnak az így alakuló munkásmozgalomban tömegeinél és koncentráltságánál fogva már amúgy is nagy súlyát országosan még külön is nagy és egyre növekvő mértékben fogja megnövelni. Már csak azért is, mert éppen a kapitalizmusnak és ellentmondásainak Magyarországon leghamarabb és legteljesebb mértékben Budapesten végbement kibontakozása folytán a hazai szervezett munkásságon és a munkásmozgalmon belül szinte korszakunkon végig Budapest még számbeli túlsúlyt is fog jelenteni. Ilyen körülmények között és ezeknek az adottságoknak alakulásától függően a budapesti munkásmozgalom fejlődése már korunkban is három irányban indul meg és válik érezhetővé. Egyrészt mennyiségileg: hatókörét közvetlenül vagy közvetve Budapest munkásságának egyre növekvő hányadára terjesztve ki; másrészt minőségileg is: stratégiájában és taktikájában (és az ezek vonatkozásában elkövetett hibáiban is) egyre inkább érzékenyen a modern tőkés fejlődés problémái és azok forradalmi megoldása iránt; végül pedig egyre erőteljesebben érvényesítve befolyását a magyarországi munkásmozgalom egészét illetőleg is. Ennek a már a városegyesítéskor megindult hármas folyamatnak erősödésével és előrehaladásával korszakunkban Budapest munkásmozgalma egyre szervesebb részévé lesz a főváros egész fejlődésének, és egyre vitathatatlanabb vezető ereje az egész egyre szélesedő magyarországi munkásmozgalomnak is ezáltal egyre nehezebben választhatóan el immár akár egyiknek, akár másiknak történetétől is. Az 1873-tól 1896-ig terjedő közel negyedszázad e történeti fejlődésben azt az időszakot jelöli, melyben elsősorban a budapesti szocialista munkásmozgalom és a körülötte, de tőle el nem szakadva egyre tágabban szervezkedő országos mozgalom 1873. évi, az előző időszakot lezáró első pártalakítási kísérletének meghiúsításától, a pártszervezés különböző kísérletein át 1890-re eljut az önálló marxista munkáspárt létrehozásáig és a további évek belső, a párt profilját végleg tisztázó harcain át 1896-ra létrehozza a párt szocialista tömegpárttá történő továbbfejlesztésének előfeltételeit. Jellegzetesen átmeneti korszak ez: jellegében szorosan kapcsolódik ahhoz a folyamathoz, melynek során Budapest, az ország tőkés gazdaságának legfejlettebb területi egysége, Magyarország legtisztábban polgári társadalmi szerkezetében alakul ki, e gazdasági és társadalmi rend alakulása során felszínre hozva azok legélesebb belső ellentmondásait is. Budapest munkásmozgalmának útját ezeknek az ellentmondásoknak kialakulása nagymértékben fogja befolyásolni, nemcsak esetleges kerülőivel, átmeneti torzulásaival, hanem ugyanakkor az alapjául szolgálé) fejlődés lendületével és az egész országon belüli vezető szerepével. Pedig ha a mozgalom 1873 utáni fejlődését csak legfőbb vonalaiban idézzük is fel, az, mint A mozgalom emlékezhetünk, éppen nem a legbiztatóbb kezdetek között indult útjára. 1874-re a budapesti munkásságnak az Altalános Munkásegylet működésének a hűtlenségi per során történt megakadályozása, majd a pártalakítási kísérlet elbuktatása után — a rendkívül bizonytalan jogállású és különben is csak szakmánként szervezhető helyi szakegyleteket nem számítva -ujjászerveződése