Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

227. Mulatság a Népligetben az 1890-es években. Kimnach László rajza északra és a mai Rákóczi úttól az Üllői útig; előbbi zónában jobb módú, elsősorban a gazdasági élethez kötődő polgárok lakta bérházakkal, utóbbi zónában az arisztokráciának egy rezervátumával, s vele egy társadalmi szinten, az Andrássy út egész palotasorának külső végén, Budapest modern nagyburzsoáziájának és az arisztokráciának egymás mellett épült villáival. Ám részint már e tömbök közé, ezek belsejébe is beszivárogva, de ezeken kívül, szinte egyértelműen legfeljebb a körútakat és a legfőbb útvonalakat szegélyező bérházsorokat leszámítva — a térképen már egyre inkább a kislakások növekvő s ennek megfelelően a cselédség egyre csökkenő aránya és az analfabetizmus erősödése válik megfigyelhetővé, bázisául a lakosságban is a kispolgári és a szerény alkalmazotti-hivatalnoki elemnek, valamint a munkásság felső rétegének növekvő túlsúlyával. Ez a kép Pesten elsősorban a Körúttól kifelé nagyjából az Aréna (ma Dózsa György) út, majd a Keleti pályaudvartól délre a Kerepesi temető és a Haller (ma Hámán Kató) utca vonalig nyúló belterületre jellemző. De már ezekre a negyedekre is: a Nyugati és a Keleti pályaudvar környékén, valamint a Józsefvárosban és a Ferencvárosban e negyedekbe már elég mélyen behatoló tömbök területére inkább az ezen a külső határvonalon is kívül eső, sajátlagosan a proletariátus által lakott kültelkek viszonyai lesznek a jellemzőek — úgy, mint Budán a Tabán és részben Újlak s Óbuda esetén is. A lakások itt már nemcsak kicsik, de túlzsúfoltak is, albérlők és ágyrajárók tömegeivel, a cselédtartás már csak igen csekély arányú, a népesség analfabetizmusa magas; gyári munkások, napszámosok, legfeljebb szegény, segéd nélküli kisiparosok,^ szatócsok, egészen szerény kishivatalnokok, de főleg hivatalszolgák, vasutasok lakóhelye ez. Es lakóhelye a reménytelen, emelkedni nemcsak hogy nem is képes, de ezt nem is igénylő lumpen-elemeknek is. Ez a társadalmi-területi térkép, mely az 1890. és 1900. évi népszámlálások adatai alapján állt elő, a világháború kitöréséig végül is már nem sokat változott — változásokat már csak a kilencvenes évek elejétől nagy válságok által megszakított, de meg nem szűnő építési konjunktúra során kialakuló új városrészek és főleg az elővárosi övezet megjelenése fog hozni a várostérképen. Mindez azonban a városnak e most vizsgált területeit már csak kevéssé, lényegesen pedig semmiképpen sem érintette. Budapest ereszei: a tulajdonképpeni városi bel- és nagy részében a külterület is, ilyen formájukban fognak elérni a világháború küszöbére.15