Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Spira György: A FORRADALMI ORSZÁG SZÍVE 1848—1849

S ezek a fejlemények azután bőséges hasznot hajtottak a polgárságnak. Mert a kormány másnapra katonaság felvonultatásával végét tudta ugyan vetni a pogromnak, Batthyány azonban jónak látta rábeszélni a pesti zsidók nála megjelent küldötteit arra, hogy küldőiket vegyék rá a nemzetőrségből való „önkéntes" kilépésre, majd — azon a címen, hogy a nemzetőrség maga nem volt képes s részben nem is igen igyekezett megfékezni a pogromlovagokat — elrendelte, hogy a város szervezze tijjá nemzetőrségét az időközben Pozsonyban alkotott nemzetőri törvény szellemében (amely viszont a nemzetőri szolgálat jogát magas cenzushoz kötötte s ezzel többek között a munkások elől is elzárta a nemzetőrséget). Ismételten felhatalmazta továbbá a kormány a városi hatóságot a jogtalanul Pestre költözött zsidók eltávolítására is (s, igaz, most már felhívta a figyelmet arra, hogy külön lakhatási engedély a törvény értelmében egyetlen magyar honosságú zsidótól sem követelhető, arra, ellenben kaput nyitott, hogy erkölcsi kifogások ürügyén mégis bármelyiküket elűzhessék). Ami pedig a pogrom legfontosabb következménye volt: a kormány, hogy kihúzza a szőnyeget a Pazarok lába alól, egy 20-án kelt rendeletében kimondotta, hogy népgyűlések a jövőben csak a városi tanács előzetes engedélyével lesznek tarthatóak, s ezzel ténylegesen főleg azoknak a munkásoknak a lába alól húzta ki a szőnyeget, akiket Glembaynak még nem sikerült magához édesgetnie. 20-tól fogva tehát, ha teljes tétlenségre nem kívántak szorítkozni, immár a legénymozgalom legjobbjai sem fordulhattak többé máshoz, mint Glembayhoz. S ezek után hiába került utcára húsvét vasárnapján egy radikális pesti ügyvéd, Keczkés Edon plakátja, amely megint csak azt sürgette, hogy ,,a kártékonyos céhek tüstént eltöröltetvén, minden honlakos minden mesterséget szabadon űzhessen": ez a kezdeményezés már semmiféle visszhangra nem lelt a munkásság körében; a legények közül azok, akik még mindig nem adták meg magukat sorsuknak, ekkor már mindahányan Glembay tollbamondása alapján készülő petícióik szerkesztgetésével töltötték idejüket.30 12. Klauzál Gábor. Franz Eybl litográfiája, 1842 2. A BELSŐ HARCOK APÁLYA ÉS ÚJABB DAGÁLYA Ilyen körülmények között a polgárság a húsvéti ünnepeket követő napokban újabb munkásmegmozdulásoktól immár egyáltalán nem háborgatottan láthatott hozzá a helybeli zsidókkal való végérvényes leszámoláshoz. Igaz viszont, hogy a zsidók minél számosabbjainak elkergetésére irányuló erőfeszítéseket a nagy buzgalom ellenére sem kísérte túlságos siker. Mert a rendfenntartó választmány már április 25-én megalakította ugyan a zsidók összeírására és eltávolítására hivatott alválasztmányát, ez az alválasztmány pedig nem egészen négy hét leforgása alatt csaknem végére is ért munkájának, a 3274 pesti zsidó családfő közül azonban működése során a legnagyobb igyekezettel is mindössze 224 ellen tudott valamiféle vádat emelni, s még e 224 vádemelés között is oly sok volt a kétségtelen önkényességen alapuló, hogy végül Szemere elkerülhetetlennek ítélte a városi hatóságot az összeírás teljes megismétlésére utasítani — s egyben minden kitiltó végzés érvényét felfüggeszteni arra az időre, amíg ennek az új összeírásnak az eredményeit elébe nem terjesztik. Ezzel pedig az alválasztmány tevékenysége egyszersmindenkorra megfeneklett.31 Közben meg apránkint nyilvánvalóvá lett, hogy a polgárságnak egyelőre a munkáskérdéssel kapcsolatos gondjaitól sem sikerült teljesen megszabadulnia s nem sikerült ezektől teljesen megszabadulnia a legénymozgalom húsvét előtt elszenvedett veresége ellenére sem. Mert a mozgalom ezt a vereséget maradéktalanul kiheverni soha többé nem tudta ugyan, Glembay Károly