Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

védi, 9 kerületi és 3 központi őrségre tagolva; a kerületi tűzőrségeken éjjel-nappal 2 5 pár befogott ló áll a mozdonyfecskendők és szerkocsik vagy vízhordó lajtok előtt (a fogatokat egy vállalkozó üzemelteti, és ő adja a kocsisokat is), és 12 —25 tűzoltó áll készenlétben, hogy a telefonon érkező bejelentés nyomán riadóztatva felkapaszkodjék a kirohanó szerekre, magára rántva a sisakot és a kötélgyűrűt. Három kerületi őrségen (a IV., az V., a IX. kerületin) ezenkívül gőzfecskendők és tolólétrák állnak készenlétben. Nagy veszély esetén a központ két gőzfecskendőjét és lü pár lovát is bevetik. A város területén több mint 4800 utcai és az épületekben további 3500 kisebb-nagyobb tűzcsap áll készen a tömlők csatlakoztatására.9 3. URBANIZÁCIÓ AZ ELŐVÁROSI ÖVEZETBEN Ám az urbanizációs folyamat korunkban már nem áll meg a főváros közigazgatási határainál, és nem szűnik meg éreztetni hatását az elővárosi övezet ezen az úton a városegyesítéskor -talán Újpestet vagy Budafokot leszámítva — még éppen csak hogy kibontakozott helységeiben sem. Ha a budapesti elővárosi övezetben a városegyesítéstől a millenniumig eltelt évek alatt, kivált a nyolcvanas évek végétől, részint a népesség számának általános emelkedését, részint egyes helységeiben már gyáripari üzemeknek megjelenését is észlelhetjük, nem meglepő, hogy az övezetben részint tovább folytatódik a csíráiban már a hetvenes évek elején megfigyelhető urbanizáció, részint pedig a városegyesítés korának egyes parasztfalvaiban és még amorf telepein is már megtaláljuk hol lassabban, hol gyorsabban bontakozó, ám túlnyomólag még csak szerény kezdeteit. Mindezek ellenére az urbanizáció- előrehaladása szempontjából az elővárosi övezet túlnyomó részére minőségileg még a millennium éveiben is a városegyesítés korának viszonyai jellemzőek. Az egyetlen kivétel e szempontból Újpest, bár az 1873 előtti szerény kezdemények a gazdasági válság éveiben ott is csak lassan fejlődnek tovább. Jellemző, hogy a község szegénysége miatt 1876-ban a gáztársaság megszünteti az alig néhány éve létesített utcai gáz világítást, és a gáz használata még a következő években is csak lassan terjed tovább: a petróleumlámpa még az utcai világításban is sokáig konkurrense fog maradni. 1876-ban a vályogházak jó része összeomlik a várost elöntő árvízben, de utána új építkezési hullám indul meg: új utcákat nyitnak meg (az utcáknak különben már 1873-tól neveket is adnak), a házakat is számozzák, egyes pontokon újabb kőburkolatokat raknak le az utcán. A nyolcvanas évek közepén, a gazdasági élet fellendülésével megélénkül a műszaki városiasodás üteme is. 1885-ben megépül az első közcsatorna; bár a kövezéseket és planírozásokat egyelőre még társadalmi munkával is végzik. 1896-ra azonban már 52 ezer négyzetméter az aszfaltozott járda és 10 ezer 531 négyzetméter a kövezett út, sőt 1885-ben a legjobban igénybe vett Fő utcát már újra kövezik; ugyanabban az évben egy vállalkozó már a villanyvilágítás bevezetésének előnyeit számítgatja. Közben megindul az utcák fásítása is, 1889-től az érintett háztulajdonosok költségére. 1886-ban az induló fellendülés sodrában több újpesti lakos már a belügyminiszterhez fordul községük Budapesthez csatolása érdekében, mivel — úgymond a lakosság ügyeinek intézéséhez a községi hatáskör már csekély, a szükséges középfokú hivatalok nincsenek helyben. A kérelmet persze elutasítják, ellene van maga a községi hatóság is, de azt már ők is igénylik, hogy a község kapja meg a rendezett tanácsú város rangját és hatásköreit. Bár még erre is csaknem két évtizedig kell várni, 1890-re a budapesti rendőrség már kiterjeszti működési körét Újpestre is, mely az idők folyamán, nem is egészen alaptalanul, a közbiztonság és közerkölcs szempontjából igen rossz hírre tett szert a fővárosi közvélemény előtt. Kivált azután, hogy Újpest és Budapest kapcsolata a kriminalitásban is egyre erősödik, és 1896-tól egészen szorossá is válik, részint a Lehel utcán át kiépített villamos BUR vasút, részint 1896-ban a nagymúltú Váci úti lóvasúti vonalnak a ,,Közúti" által való villamosítása segítségével. A millennium idején Újpest már kétségtelenül városias, ill. legalábbis nem falusias külsejű helység. Földszintes házai közül azonban még csak itt-ott emelkedik ki emeletes ház, utcára nyíló üzletekkel, s a házsorokban is találkozunk foghíjakkal —- de így is kétségtelen, hogy Újpest már visszavonhatatlanul egy nagyszabású fejlődés útján jár. Ebben azonban már részesedik a szomszédos és Újpesttel egyre inkább összeépült Rákospalota is, ahol a telepként induló Újpesttel szemben az erős és népes hagyományos paraszti lakosság —- ugyan egyre csökkenő arányú jelenléte a városiasodásnak az állandó budapesti piacozás és a hetvenes években a több száz itt nyaraló pesti révén nagyon is csábító folyamatát részben lassítja ugyan, de részben talán kiegyensúlyozottabbá is teszi. Jellemző a folyamat mélységére, hogy itt jön létre — egyelőre magánvállalkozásként — a környék első polgári iskolája, majd 1882-ben, Wagner Manó vállalkozásában, gimnázium is, egyelőre érettségi jog nélkül.