Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

a talaj, a levegő, az egészségügyi berendezések és a tápszerek állandó higiénikus ellenőrzése, valamint az iskolák és a városi közintézmények egészségügyi felügyelete céljából. A főváros fenntart ezenkívül egy a himlőoltáshoz szükséges oltóanyagot termelő és az önként jelentkező vagy erre utasított személyeken az oltásokat is elvégző intézetet is — s fenntartja végül a fővárosi közellátás higiéniája szempontjából egyre nagyobb jelentőségű Vegyészeti és Tápszervizsgáló Intézetet. Jellemző, hogy míg a városegyesítés éveiben e feladatok ellátására még elégséges volt egy középiskolai vegytantanár mellékfoglalkozású megbízása, addig az évtized végére a főváros már főfoglalkozású vegyészt alkalmaz, majd ennek állását hivatallá szervezi, ellátva ellenőrök és egyéb segéderők növekvő létszámú gárdájával; a kilencvenes évek elején pedig külön intézetté alakítja. De mivel mindez sem teszi örökéletűvé a budapesti lakost, a rohamosan növekvő város halottainak száma is szükségképpen növekedéssel fenyeget. S mivel a kerepesi temető betelte is immár belátható idő kérdése, 1886-ban a főváros (elsősorban szegényebb polgárai számára) a rákoskeresztúri határban, korszakunk végén, 1894-ben pedig a budai Farkasréten új, nagy kiterjedésű köztemetők megnyitására kényszerül. A főváros egészségügyi intézményeinek ezt a hálózatát 1887-től egészíti ki a társadalmi szervként, önkéntes, díjazásra igényt nem tartó közreműködők részvételével megalakult Budapesti Önkéntes Mentőegylet. Az egylet átveszi az ingyenes mentés és elsősegélynyújtás a nagyváros viszonyai között már egyre nagyobb igényű, utcákon, gyárakban, nyilvános épületekben, mulatóhelyeken várható feladatait az azokat ellátni immár képtelen rendőrségtől. 1887 májusában még csak 56 kivonulásuk van, de az év végén visszatekintve, már mintegy 2 ezer esetről számolhatnak be — s e szám rohamosan emelkedik: 1896-ra már eléri az évi 13 és fél ezret. Jellemző az igény realitására és súlyára részint az, hogy 1894-ben csupán a Kossuth Lajos temetésére összegyűlt óriási tömegben 104 esetben kell segélyt nyújtani, és az egylet már megkezdi felkészülését tömeges szerencsétlenségek mentési munkáinak megszervezésére is (ennek első tapasztalatait az egyletnek az 1892. évi kolera alkalmával megszaporodott teendői adták); részint pedig az egylet növekvő társadalmi elismerése és ezzel együtt növekvő anyagi dotációja. Ebben a támogatásban és elismerésben élen jár a főváros, mely már 1890-ben szép székházat épít a Budapesti Önkéntes Mentőegyesületnek, és azt 1898-ban majd nagyobbítani is fogja mint a város egészségügyi urbanizálódásának immár szerves és máris talán legsajátosabban nagyvárosi és egyben budapesti elemét. A közegészségügy fejlesztésének lényeges része végül a város köztisztasági ügyének megszervezése is. 1885-ig ez a kerületi elöljáróságok gondjaira volt bízva: ők gondoskodtak az utcák mindennapos, illetve időnkénti rendszeres tisztításáról. A kézi munka azonban itt egyre kevésbé bizonyult kielégítőnek, és ezért 1885-ben Budapest utcáin egyelőre kísérletképpen már megjelennek az első lóvontatású seprőgépek is. 1895-re a millenniumra készülődő főváros a pesti oldalon — de Kőbányát még mellőzve kiépíti az úttisztogatásnak azt a rendszerét, melyben egyegy utcaseprő folyamatosan napi 12 óra munkával tart tisztán 3 — 5 ezer négyzetméter útterületet, segítve az éjszakai órákban dolgozó seprőgépektől. Ekkor szervezik meg, egyelőre csak Pestre illetékesen, a 473 utcaseprőből, 37 altisztből és 3 hivatalnokból álló köztisztasági hivatalt. Az összegyűlő utcai szemétnek pedig, éppúgy mint a háziszemétnek elhordását a város vállalatba adja a kortársak előtt csakhamar fogalommá váló Cséry Lajosnak, aki a pestszentlőrinci birtokán létesített modern, részben gépi válogatásra berendezett szeméttelepen gyűjti össze és emészteti el a nagyváros ekkor már napi mintegy 50 vagonnyi szemetét — a város 1896 körül e célokra kiadott közel félmillió koronájának nagy hányadán felül megtartva magának a guberálás során kinyert vagy talált anyagok értékesítésének nem csekély hasznát is. A közegészségügyi urbanizáció mindezen eredményeinek kétségtelenül nagy részük van a főváros halandósági arányainak korszakunk során mint láttuk — oly jelentős csökkenésében. Ám ennek ellenére Budapestnek az európai nagyvárosok általában még jobban javuló !— kett a botanikai intwttel_^s I ~ ss* ——í 201. Klinikai épületek a/ Üllői úton (Kolbenheyer Ferenc) és a Stefánia Gyermekkórház.. Háry Gyula rajza