Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

Podmaniczky (ma Rudas László) utcai vonalakra, valamint a Köztemetőhöz vezető vonal gőzvasúttal való kiépítésére. (Bár a gyanakvó városatyák kötelezik Balázst, hogy ha a villamos vontatás nem válnék be, tartozik vonalait gőzzel vagy lóvontatással üzemeltetni.) Ettől kezdve Budapest közlekedésének fejlődése alapjában már a villamosvasút jegyében fog állni. A ,,Közúti" 1889-ben még épít néhány lóvasúti vonalat: így építi ki a mai Thököly úti vonalat a Róna (ma Lumumba) utcáig, és a Ligeten belüli vonalmeghosszabbítások is még lóvasútiak. 1889-től azonban gyakorlatilag már csak villamosvonalak épülnek. 1892-ig az időközben Budapesti Városi Villamosvasút nevet felvett vállalat (ekkor már az Angol — Osztrák Bank egyik szindikátusának kezében) 22 és fél kilométer hosszú vonalat épít ki az engedélyokmányában megszabott vonalakon, sőt 1893-ban villamosítja az eredetileg gőzmozdonnyal megépített köztemetői vonalat is. A villamos vontatás sikere olyannyira teljes volt, hogy a főváros 1892-től már a ,,Közúti" vonalainak villamosítását is követeli amit különben a józan megfontolás is tanácsolhat a vállalat vezetőinek. Hiszen 1885-től 1896-ig a lóvasút utasforgalma 17 millióról csak 26 millióra emelkedett, míg a villamosvasútó a nulláról indulva érte el (s ráadásul jóval rövidebb vágányhálózaton) a 22 millió utast. Jelűnek Henrik, a ,,Közúti" igazgatója 1893-ban már arról tárgyal Balázs Mórral, a villamos vezérigazgatójával, hogy 2 millió 882 ezer forintért az egész vállalatot eladja a villamosvasútnál^. Ez azonban nem vállalkozik az üzletre (amit később nyilván volt alkalma megbánni), s a millennium évére így most már a „Közúti" is nekilát vonalai villamosításának. S ha ennek során igyekszik is a fővárostól minél előnyösebb koncessziót kicsikarni, ez már csak részben sikerül. Az új szerződés 55 évre ad koncessziót a vállalatnak, de a főváros már 1923-tól megválthatja a vonalakat, s ha ezt nem tenné is, 1948-ban a vállalat mindenképpen a főváros tulajdonába megy át. A főváros most megszerzi a viteldíjak megállapításának jogát, kötelezi a vállalatot kedvezményes tanuló- és munkásbérletek kiadására, továbbá arra, hogy ha jövedelmének ötévenkénti, a fővárosi szervekkel közösen végzett felülvizsgálata során annak növekedése bizonyos százalékot meghalad, akkor a viteldíjat is csökkentenie kell; a vállalat ezenkívül bevételeiből meghatározott arányban részelteti a fővárost is. Ezek után sor kerül a „Közúti" vonalainak villamosítására is. Mivel megépül az ekkor alakult BUR vasút kezelésében az Újpestre most már a Lehel utcán átvezető vonal is (rákospalotai és káposztásmegyeri leágazásokkal), ennek hatására a „Közúti" elsőnek saját Váci úti — újpesti vonalát lesz kénytelen villamosítani, majd villamosítja a Vígszínháztól kiinduló, az 193. A lóvasúti kocsik roncstemetője az 1890-es évek közepén 408