Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

E tervet — inkább koncepciót — a városi mérnöki hivatal egy e célra alakított osztálya 1883-ban kezdte meg részletesen kidolgozni — de mire e tervek megjárták a hozzájárulni és engedélyezni illetékes hatóságokat, nyolc év telt el. így a tényleges munkák csak 1891 -ben indultak meg: 1896 elejére elkészült a déli összekötő híd fejénél a központi csatorna szivattyútelepe és a közös főgyűjtő, a Duna-parti főgyűjtőnek felfelé a majdani Erzsébet-hídig terjedő szakasza, s a körúti főgyűjtő a Szondy utcától a Soroksári úti központi gyűjtőig. Budán a hegyvidéki szennyvizek és csapadékok levezetésére régi időktől fogva öt hatalmas természetes árok alakult ki (a hozzájuk csatlakozó mellékárkok egész rendszerével). A legfontosabbiknak, a vizét 45 km2-es rendszerből gyűjtő Ördögároknak beboltozását 1872-ben indították meg, ós egy 1876. évi katasztrofális megszakítás után a hetvenes évek folyamán a torkolattól már el is jutottak a Mikó utcáig. Az Ördögároktól a Dunáig eső területen így főleg a Vízivárosból és Újlakból a szennyvíz levezetése továbbra is a még közvetlenül a Dunába torkolló csatornákon át történt, csupán a kitorkollások számát csökkentették rövidebb, a Dunával párhuzamos csatornákkal. Ez a rendszer korszakunk végéig fennmaradt; javítása — Pesten pedig a nagy csatornarendszer munkálatainak befejezése — még tíz évet igényelve, következő korszakunkra hárult. A millennium éveire Budapest csatornázása az elmúlt 23 évben 5,3 millió korona (ebből 1,6 millió korona fenntartási költség) befektetésével 246 km hosszúságra nőtt, formájában és anyagában technikailag is tökéletesedett csatornahálózatával, legalábbis a város belterületén, a halálozási statisztika adataival is bizonyítottan, már elérte a kor általános európai színvonalát. Budapest a városfejlődés szempontjából másik döntő fontosságú közszolgáltatásának vonatkozásában, a vízellátásban, a városegyesítés idején — emlékezhetünk - a válság jelei mutat-A vízvezeték koztak: a pesti oldal már megépítésekor is ideiglenesnek tervezett víz műve napi 8 ezer m 3 maximális teljesítőképességével nyilvánvalóan képtelenné vált az egész város egészséges szűrt vízzel való ellátására. Már csak azért is, mert a vízvezetékbe már nyers Duna-vizet is kényszerültek benyomni, ami nyilván szerepet játszott az éppen 1873-ban Budapesten különös erővel fellépő, áldozatok ezreit követelő kolerajárvány terjedésében. Ez hovatovább halaszthatatlanná tette egy új, immár végleges vízmű megépítését. A válság és az építés azonban ekkor már nem csupán Pest városának gondja volt: a városegyesítés folytán közös gonddá lőn, melynek megoldására 1873-ban az egyesített városok vízvezetéki irodát hoztak létre (1889-ben ezt mint a Vízművek Igazgatóságát beolvasztották a Fővárosi Mérnöki Hivatalba). Az iroda élére mint a Vízművek igazgatóját Wein Jánost, Lindley egyik munkatársát, különben a bécsi műegyetemen, ill. a selmeci főiskolán végzett mérnököt nevezték ki. 186. A Nagykörút úttestének keresztmetszete a főgyűjtő csatornával a mai Blaha Lujza térnél az 1890-es évek második felében