Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

A városkép ilyen hatásos mennyiségi és minőségi átalakulásában kétségtelenül jelentős szerepe van magának a kor építészeti stílusának, a historizáló eklektikának, mely — mint említettük -már a városegyesítést megelőző években megkezdte diadalútját Budapest épületein. A kor az építészeti technika induló átalakulásának: új építőanyagok, így mindenekelőtt a vasszerkezetek, később a beton megjelenésének is kora; ugyanakkor a gazdasági fejlődés most először hoz létre olyan tőkéket, melyek valóban nagyszabású, nagyméretű építkezések tömeges finanszírozására alkalmasak. A technika és a tőke azonban ekkor még nem találja meg, csupán keresi a maga lehetőségeit kifejező adekvát építészeti stílusát — egyelőre eredmény nélkül, megelégedve a nagy történeti stílusok utánzásával. Ha a városegyesítés korában ennek során elsőnek a tiszta olasz reneszánsz stílus válik uralkodóvá legjellegzetesebb alkotásaival a Sugárút és a Nagykörút épületsoraiban, de nem kevésbé megkapó alkotásokat produkálva olykor eldugottabb mellékutcák nem egy bérházán is --, úgy korszakunk előrehaladtával, mintegy az eredeti stílusfejlődés menetét ismételve, sorra megjelenik részint a francia klasszicizmus, majd egyre több és több elemével a sokáig tudatosan került neobarokk (a királyi palota krisztinavárosi szárnyát Ybl Ferenc Jé>zsef kifejezett kívánságára kénytelen neobarokkban megépíteni) miközben visszatér (elsősorban a templomépítésben) még a neogótika, a román, sőt a mór stílus is, immár azonban a romantika rövid korszakának oly jellemző dinamikájától, lendületétől megfosztva, iskolásra szürkülve. Végül a nyolcvanas évek végétől kezdve egyre rohamosabban felbomlanak a tiszta stílusimitációk: akár egyetlen épületen is a különböző stílusok egyes elemei egyre erőteljesebb keveredésének lehetünk tanúi. Legjobb példája ennek a Parlament épülete a francia reneszánsz, a gótika és (elsősorban az alaprajzban) a barokk hatások teljes, ám egészében kétség-184. A mai Almássy tér az 1890-es évek első felében 185. A mai Ráday utca és a Kálvin tér torkolata az 1890-es évek közepén