Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Spira György: A FORRADALMI ORSZÁG SZÍVE 1848—1849

10. Vasvári Pál. Litográfia, lí mind a Pesti Hazai Első Takarékpénztárról, mind a Budai Takarékpénztárról — örültek, ha legalább a pénztáraikat csapatostul meg­rohanó betétesek követeléseinek eleget tehet­tek. Es a három pesti kereskedőegylet — a pesti királyi szabadalmas nagykereskedők tes­tülete, a pesti polgári kiváltságos kereskedő­testület és a pesti izraelita kereskedőtestület - hiába fordult 2 millió forintnyi kölcsönért az alakulóban lévő kormányhoz is, mert a kor­mány szívesen segített volna ugyan, az állam­kincstár azonban szintén kongott az üresség­től. Ha tehát egyelőre mégis sikerült magukat úgy-ahogy a felszínen tartaniok, azt a pesti ke­reskedők egyedül annak köszönhették, hogy végül — ha nem is 2 millió forintot — legalább 1 milliót csak képesek voltak kipréselni magá­ból az osztrák Nemzeti Bankból, amely segéd­kezet kívánván nyújtani a bécsi kereskedőknek, kénytelenítve érezte magát segédkezet nyújtani a bécsi kereskedők pesti üzletfeleinek is.25 A válság csapásai azonban korántsem csu­pán a kereskedőkre sújtottak le Pesten: már­ciusban már a Pesti Hengermalom-Társaság, a Pesti Cukorgyár-Egyesület és a Pesti Vasöntő-és Gépgyár-Társaság is súlyos bajokkal küz­dött s egyedül a kormány kisebb gyorssegé­lyeinek köszönhette életbenmaradását, a Du­nagőzhajózási Társaság óbudai hajógyára pe­dig, amely 1847-ben még hatvan hajót bocsá­tott vízre, a rendelkezésére álló pénzösszegek megcsappanása miatt a folyó esztendőre már mindössze harminc hajó építését vehette tervbe, s ennek megfelelően kereken ezerhatszáz munkása közül is kénytelen volt már március végéig negyedfélszázat utcára tenni. S nem volt különb a kézműipar helyzete sem: a céhbeli meste­rek szintén egyre növekvő számban mondottak búcsút legényeiknek Pesten is, Budán is, úgyhogy a Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány tagjai április elején már attól tartottak, hogy rövidesen a helybeli céhlegények fele munkanélkülivé lesz.2fi És a válságot természetesen megsínylették azok a bérből vagy fizetésből élő pestiek is, akik egyelőre nem veszítették el munkájukat; megsínylették mindenekfölött azért, mert a bankje­gyek iránti bizalom megrendülése az élelmi cikkek piaci forgalmának nagyarányú szűkülését is maga után vonta, ez pedig az élelmiszerárak — kivált a hús- és a kenyérárak — rohamos emel­kedésére vezetett. És a városi hatóságok tettek ugyan lépéseket az üzérkedés megfékezésére — a kiváltságos helyzetükkel visszaélő pesti és budai mészárosok céhét például megfosztották a marhahús kizárólagos árusításának a jogától, sőt Budán a mészárosok céhét teljesen fel is osz­latták —, s ezek a lépések hoztak is eredményeket, de csupán hosszú hetek múltán. Addig viszont az élet egyre nehezebb lett, s minthogy enniök csak kellett az embereknek, mind többen kerültek például a kilakoltatás sorsára, mert felélték azt a pénzt is, amelyet lakbérfizetésre kel­lett volna fordítaniuk, s mind többen rohanták meg a pesti zálogházat is, olyannyira, hogy az intézet pénztárai áprilisra teljesen kiürültek, raktáraiban meg ugyanekkor együttvéve másfél millió forintot érő ingóság halmozódott fel.27 A munkanélküliség és a drágaság növekedése pedig a társadalmi feszültségeket is újabbakkal tetézte, amennyiben hirtelen lángra lobbantotta a pesti munkásmozgalom parazsát is. Azok a kubikosok, akiket Crettier Károly foglalkoztatott a várostól bérelt homokbányáiban, már a forradalom kitörésének a hetében sztrájkba léptek, ski is csikartak 10 %-os béremelést. A pesti német szabó céh legényei pedig április 10-én ennél is nagyobb — 25—33 %-os — béremelést kezdtek követelni, s amikor mestereik elutasították követeléseiket, bejelentették, hogy a követ­kező hétfőn, 17-én ők is mindnyájan felhagynak a munkával. Majd, mikor ez a fenyegetés szintén hatás nélkül maradt, ugyanők a céhrendszer teljes felszámolásának a jelszavát sem késtek kiadni, s egy-két napon belül megnyerték ennek a jelszónak egy sor más céh legényeit is, úgyhogy képvi­selőik 13-án már a pesti céhlegények felének, négyezer legénynek a nevében kereshették fel a márciusi fiatalok elsőszámú gyűlhelyén, a négy hete Forradalmi Csarnok névre hallgató Pilvax­kávéházban a munkások által leginkább ismert és tisztelt márciusi fiatalt, Vasvári Pált azzal a A munkás­mozgalom jellángolása

Next

/
Oldalképek
Tartalom